Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 4. szám - Gion Nándor: Aranyat talált (regény – VIII. rész)

- Megvannak a megfelelő fegyvereim. Segítség nem kell.- A tények hathatós segítségre utalnak - töprengett Fehér Jóska a márványlap felett. - Radován küldeménye semmit sem ér, de amit maga hozzácsatolt, az... életveszélyesen fontos. És életveszélyesen titkos.

Ezt éreztem már hetek óta. Vladan Drenovakovics beszédéből, Milutin viselkedéséből is azt szimatoltam ki, hogy valamiért hirtelen fontos ember lettem. Önérzetes- kedhettem tehát.- Megdolgozom a fizetségemért. Feltételezem, hogy életveszélyesen titkos adatokat várnak tőlem. Meghoztam. Mi a baj?- Ezeket az adatokat csak magas beosztású emberektől kaphatta, vagy pedig...- Loptam.- Kitől?- Szabó Sándor Ivántól.- A név ismerős - mondta Fehér Jóska. - Találkozott vele?- Sohasem láttam. De aki a tisztességes magyar nevéhez Ivánt ragaszt, számomra mindjárt gyanússá válik. Hajlamos vagyok feltételezni róla, hogy egy nagy rakás szemét. Amivel azt akarom mondani, hogy neki semmi sem drága. Az oroszok tehát megbíznak benne. Fontos iratokat is adhatnak neki. Szóval, felfigyeltem rá.- Csupán a neve miatt?- Szép házban lakik, szép helyen. Besurrantam hozzá.- Maga ehhez is ért?- Egy falusi mezőőr kikupálódik a cselfogásokban. Ki tudom nyitni a zárakat. És elhoztam az iratokat.- El is olvasta?- Számok és cirill betűs írások. Nekem semmit sem mondanak.

Fehér Jóska aggodalmas arcot vágott.- Remélem, ezt mások is elhiszik. A maga érdekében remélem.- Kik azok a mások?- A szakértőink. Akik értenek a számokhoz, és el tudják olvasni a cirill betűket.

Eddigre már nagyon elegem lett ebből a kellemetlen beszélgetésből.- Én nem akartam hozzádörgölőzni semmilyen mocskos bandához - mondtam. - Ha bajuk van velem, mondják meg. A vasbotommal nagyon jól megvagyok Szenttamáson. A devecseri határban. Budapest sötét, nem tetszik igazán, Belgrád egyáltalán nem tetszik, kapaszkodósak az utcák. Békességben szeretnék élni a dűlőutakon.- Csillapodjék már - integetett Fehér Jóska a márványlap felett. - Elvtársaink néha indokolatlanul gyanakvóak. Meg aztán, általában nem szeretnek bennünket, magyarokat.- Én sem szeretem őket.- Vágjunk jó képet a rossz világ felé - javasolta Fehér Jóska. - Sohasem fognak hinni nekünk, de ha azt hiszik, hogy nagyon megrémültünk, talán hagynak élni bennünket.- Maga ezzel él ebben a szürke irodában?- Néha mosolygok is. Amikor egyedül vagyok.

Nem éreztem jól magamat a kényelmetlen, hajlott hátú széken, forgolódtam és megkérdeztem:

44