Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 4. szám - Gion Nándor: Aranyat talált (regény – VIII. rész)

- A jeles napon majd én vigyázok rájuk.- Hogyan találom meg Fehér Jóskát a disznókupecek között?- Milutin elirányítja.- Ráuntam már a kártyázásra - mondtam. - De ami pénzt elnyerek Milutintól, azt nem tartom a fizetségemnek.

Vladan Drenovakovicsnak kivörösödött az arca, már nemcsak rosszkedvű, hanem dühös is volt.- Mondtam már magának, hogy nem tűröm ügynökeim egyénieskedését?- Mondta. De én akkor sem ijedtem meg.- Egyszer még nagyon megijedhet.

Az almásderes kanca farára csapott, elügetett mellőlem. Nem éreztem túlságosan jól magamat. Valójában, üresben pimaszkodtam és üresben blöfföltem. Bután és ingerülten hetykélkedtem, miközben nem tudtam, hogy van-e mögöttem valami támaszték. De hát a balkáni modor kihozott a sodromból. A biztonság kedvéért még azon a napon levelet írtam Gion Károlynak Szabadkára, hosszan felsoroltam a szenttamási történéseket, közös ismerőseink gondjairól és bajairól is beszámoltam, mellékesen megemlítettem, hogy március huszonhetedikén Belgrádba utazom.

Eljött a jeles nap, és ezúttal nem jótékonykodtam a vonaton. Gáládul kifosztottam Milutin Karicsot. Fizetett, nem a saját pénzét adta, de még így is morózus lett, mert sokallta a veszteséget. Én viszont megnyugodtam, mert Majoros Péter háromszor is elment a fülkénk előtt, nem hiába írtam át hosszú levelet Gion Károlynak.

Milutin morózusan elvezetett Fehér Jóska közelébe. Az állomástól egy meredek keskeny utcán mentünk fölfelé, véletlenül éppen Balkáni utca a neve, onnan befordultunk egy még szűkebb zsákutcába, ahol egy háromemeletes szürke épület előtt álltunk meg, itt Milutin magamra hagyott. Ráérősen nézelődtem. Az utcasarkon Majoros Péter bámészkodott egy kirakat előtt.

A szürke épületben kétszer kiforgattam a zsebeimet, egyenruhás emberek megtapogattak, és csak ezután vezettek el Fehér Jóskához. O egy márványlapos asztalnál ült egy koszlott fotelben, a mutatós asztalt eredendően nyilván nem íróasztalnak szánták, valamely tehetős polgár nappalijából hozhatták ide, a többi bútorzat is esetleges volt, egy ormótlan szekrény és három hajlított hátú kényelmetlennek látszó faszék. A falak dohányfüstösek és szomorúak voltak. Csalódottan nézelődtem.- Az újvidéki irodája sokkal jobban tetszett - mondtam. - Itt színtelen és szürke a világ. Ez jelentené a felemelkedést?

Fehér Jóska is ráérősen megszemlélte irodájának falait és a bútordarabokat.- A szürkeségben erő rejtőzik - mondta. - Ezen az asztalon, meg a ronda szekrényben. Húzzon ide egy széket és üljön le. A paraszti gúnyáját akassza a fogasra.

Fogasra akasztottam a bekecsemet, az egyik széket a márványlapos asztalhoz húztam, leültem.- Tavasszal nem szeretek utazgatni - mondtam. - Egy rendes mezőőrnek ilyenkor a földekre kell vigyáznia. Ezért fizetik.- Mi is megfizetjük - mondta Fehér Jóska, és meglepően észleltem, hogy ő is szinte ellenségesen beszél hozzám. így hát én is úgy tettem, mintha neheztelnék valamiért.- Magától még nem kaptam egy huncut vasat sem - mondtam.

42