Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 4. szám - Gion Nándor: Aranyat talált (regény – VIII. rész)

Erre ismét hangosan bőgni kezdtek, és hangosan sírtak akkor is, amikor elbúcsúztam tőlük.

Este mentem vissza a fővárosba, két nap múlva pedig elutaztam Bácsalmásra, ahol bakancsaimat bocskorokra cseréltem, Margith Gábornak elmondtam, hogy megkopasztottam Tölgyesi Miskát, ő szélesen vigyorgott, és minden baj nélkül átvezetett az országhatáron, elkísért egészen a szabadkai vasútállomásig.

A vonaton talán negyedóráig zötykölődtem a tömegben, amikor előkerült Milutin és elvezetett a vasutasok kényelmesebb fülkéjébe.- Vladan már nagyon várja magát - mondta majdnem szemrehányóan.- Ennek igazán örülök - mondtam. - Eddig azt hittem, hogy csak a feleségemnek hiányzóm. Vigasztaló, hogy a rendőrök is érdeklődnek utánam.- Elég sokáig elmaradt - mondta még mindig szemrehányóan Milutin. - Budapest bizonyára szép város. Magának biztosan nagyon tetszik.- Szomorú és sötét város. Nekem azonban tényleg tetszik. Tudja, ott mindenki magyarul beszél. Néha orosz beszédet is hallottam, ez nem tetszett, de alapjában véve jól éreztem magam.- A jutnyeskai és a neretvai csatában még Sztálint éltetve rohamoztunk a németekre - mondta elmélázva Milutin.- Több helyen azt hallottam, hogy akkor inkább menekültek a németek elől.- Kitörtünk az ostromgyűrűből.- Sztálin nevével?-Igen.- Változott a helyzet. Most már nyugodtan szidhatjuk az oroszokat. Vagy nem?

Milutin Karies egyre komorabb lett.- Sztálint szidhatjuk... Az orosz embereket azonban szeretem. Az orosz nagy, nemes szívű nemzet.- Talán még én is megkedvelném az orosz embereket - mondtam. - Amennyiben a földjükön maradnának nagy, nemes szívükkel és civil öltözékben. De ha egyenruhát öltenek és idejönnek hozzánk, akkor nagyon rühellem őket.

A vita kezdett ostobán elfajulni, ennek részben én voltam az oka, tudtam, hogy a montenegróiak évszázadok óta imádják az oroszokat, nagyon megzavarta a fejüket az új politikai felállás, valójában szándékosan ingereltem Milutint, aki talán azon té- pelődött, hogy a torkomnak ugorjon-e, vagy megbékéljen velem.

Megbékélt. Tudtam, hogy ez fog történni, hiszen erre utasították. Keservesen elmosolyodott.- Tulajdonképpen én is hiányoltam már magát - mondta rekedten. - Javasolnám, hogy ne politizáljunk.- Miért hiányolt?- A kártyázás miatt.- Szeret veszíteni?- Lehet, hogy ma én nyerek.- Budapesten előkelő emberekkel kártyáztam. Alispánokkal.- Mi az, hogy alispán? - kérdezte Milutin.- Az alispánok hosszú időn át igen magasrangú köztisztviselők voltak mifelénk. Ha jónak látták, akár botütésekre is ítélhették a pimasz embereket.

37