Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 4. szám - Zelei Miklós: Baltakrémleves (színpadi játék)
SZIKSZAI: - És ha van egy másik is? SZIKSZAINÉ: - Tudnám. SZIKSZAI: - Neked se mond el mindent az Árpi. SZIKSZAINÉ: - Dehogynem. SZIKSZAI (magabiztosan legyint): - Az más. SZIKSZAINÉ: - És a te gyűrűd? SZIKSZAI: - Most éppen nem áll rendelkezésre. SZIKSZAINÉ: - Akkor itt ülünk és várunk? (Szikszai hallgat.) Soha nem csináltál semmit. Nincs is semmid. SZIKSZAI: - Én becsületes vagyok. Bocsánat, nem tehetek róla. SZIKSZAINÉ: - Bocsánat. SZIKSZAI: - Amikor lopni kellett volna, akkor még nem ment a lopás. Most már akár becsületből is lopnék, hogy nektek jobb legyen. De már minden el van lopva, anyja! SZIKSZAINÉ: - Nem becsületes voltál, hanem lusta és hülye! SZIKSZAI (felugrik): - Ne merj így beszélni velem! SZIKSZAINÉ: - Meg ne üss már! SZIKSZAI: - És ha megütlek? Akkor mi van? SZIKSZAINÉ: - Följelentelek! SZIKSZAI: - Azt próbáld meg! SZIKSZAINÉ: - Nem merem? Mindent merek! Azt csinálok, amit akarok. Most már nem az a kis hülye vagyok a gomorai Kisz-irodáról, aki nem mer szólni senkinek, mert szégyelli, hogy őt, a megye első emberének lányát veri a férje. Most már nem a Báli elvtárs lánya vagyok, hanem én. Le fogom tenni a nevedet is, te szemét! És nem leszek többet Szikszai Jánosné, hanem újra én, Báli Etelka. És ha hozzám nyúlsz, börtönbe csukatlak, mert ott a helyed. SZIKSZAI (megsimogatja): - Anyja, Etukám, nyugodj meg. Te vagy, persze, te. Meg én! Hiszen apád is meghalt, anyád is meghalt, és rokonaid itt nincsenek, mert idegenek voltatok a megyében. SZIKSZAINÉ: - Mégis nekem kezdtél udvarolni. Mert a legszebbek közt voltam Szodomán. SZIKSZAI: - Mert csak úgy lehetett megszabadulni tőletek, ha feleségül vettünk benneteket, meg férjhez mentünk hozzátok. SZIKSZAINÉ: - Mért mondod ezt? SZIKSZAI: - Hogy tudjad. Apádat, a Báli elvtársat azért helyezték ide Békésbe, hogy szívja a vérünket. Ki tudhatta, hol bújik a gyökere. Tán még az életrajza is hamis volt. SZIKSZAINÉ: - A tied is hamis volt. Miket írkáltál benne össze! SZIKSZAI: - Az lehet. De mi ismertük egymást, tudtuk, hogy ki mért hazudik! Ismernek ma is. SZIKSZAINÉ: - Nem is áll szóba veled senki. SZIKSZAI: - És egyetértés volt közöttünk. A munkámat megbecsülték, megéltünk. SZIKSZAINÉ: - A munkádat. Soha nem csináltál semmit. Lusta voltál, gyáva, buta, és az is maradtál. Azért jutottunk ide. 31
