Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 4. szám - Zelei Miklós: Baltakrémleves (színpadi játék)
SZIKSZAI (ezt nem értette, bedühödik): - Okoskodsz örökké, anyja! Játszol a szavakkal és beszélsz hülyeségeket, most is, mint azelőtt! Miből adjak, ha nincs? Te tudod a legjobban, hogy igenis mindenkinek adtam! Amikor hivatalban voltam, még annak is segítettem, aki nem is kérte. SZIKSZAINÉ: - Hivatalban. SZIKSZAI: - Igen, hivatalban! SZIKSZAINÉ: - Kisz-titkár voltál a tsz-ben, ahova apám dugott be, mert utáltad a munkát. SZIKSZAI: - Apád! Én a Gomorai Harci Út MgTsz választott csúcstitkára voltam! Érted? Engem megválasztottak! Hozzám tartozott Dombegyház, Meggyes, Rém, Battonya, Bánom, Alsóhelóta, Szénás. Hét falu! Gomorával együtt nyolc. És ment a munka! Dolgoztam! Téged meg odavettelek az irodára, ahol nem kellett csinálnod semmit. Egész nap fésülködtetek a Lovagh Terivel! Jól áll? Jól. És ha így? És oldalra? Hátra? Előre? Te Teri, be kéne festeni! Úgy néztetek ki, mint két papagáj. Minden keletnémet delegációnak ki volt adva, hogy caubertont hozzanak a Szodomái titkár elvtárs kisasszony lányának. Etukának húsz tubus vöröset, a barátnőjének meg tizenöt tubus bronzot. Hogy oda ne rohanjak. SZIKSZAINÉ: - Kipróbáltunk ezt is, azt is. Fiatalok voltunk, játszottunk. Az lett volna jó, ha még ez sincs? Nem ártottunk azzal senkinek. Különben nálunk is lehetett kapni. SZIKSZAI: - Amikor elkezdődött ez az egész szar, ami most van, akkor már lehetett. Amikor fellazultunk. Cauberton. Az kellett nekünk. SZIKSZAINÉ: - Amikor hozzád mentem, már árulták. SZIKSZAI: - Egy fenét árulták. SZIKSZAINÉ: - De igen! SZIKSZAI: - Hát azért lett Lipcse Szodoma testvérvárosa, hogy a főnökök negyedévenként elutazhassanak bevásárolni a pártbizottság hölgyeinek. Keletnémet bugyogó, nájlonblúz, rúzs. Tudom, akkor már hivatalban voltam. Mindenkinek rátok kellett költeni a valutáját. Elvtársak, Báli elvtárstól kapjátok a márkát napidíjba, ingyen. Tudjátok, mi a dolgotok. SZIKSZAINÉ: - Az én apám nem mondott ilyet. SZIKSZAI: - Mert én mondtam helyette! Velem végeztette el a piszkos munkát. Én adtam ki az ukázt, és én inkasszáltam. Ti meg egész nap az irodán meresztettétek a feneketeket a keletnémet nájlonbugyiban. SZIKSZAINÉ: - Én szívesen tanultam volna. SZIKSZAI: - Na ugyan, mit tanultál volna! Jó volt neked ott az irodán. Azóta sincs olyan jó dolgod. SZIKSZAINÉ: - Nem engedted, hogy tanuljak. (Kinéz az ablakon.) Megőrjít ez az örökös riasztó. SZIKSZAI: - Amikor vijjog, még megvan, ezt szeretik hallgatni. A nyugatot jelenti, mint az NDK-delegácija. Húszéves Volvo, tükörsima gumikkal, a farán svájci jelzés, vijjog, villog, remeg, pedig nem is ül benne senki. Itt a Lenin lakótelepen ez a nyugat. SZIKSZAINÉ: - Már Szent István a neve. SZIKSZAI: - Tudom. Ki van írva. Szent István Polgárai Lakónegyed. És? 29
