Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 4. szám - Ferenczes István: Csíksomlyói Naphimnusz (vers)

Madonna-kékben tengerárnyi hó pihét, Adtál nekünk sok Húgocskát, csillag-csibét, Tejutat, göncölt, ragyogást,

Mint szelíd őznek álrnodást S békés ébredést.

Téged áld Uram a Víz, a mi szép Nénénk, Tóból, tiszta forrásból tükröt tart elénk Végestől a végtelenig,

Ó visz a kéklő tengerig Kegyelmedért.

Kőkertünkben Téged áld a szomorú fűz,

Ha este jön, árnya alatt Bátyánk a Tűz Lobogtatja igazságát,

Megmelegíti az árvát,

Félelmet űz.

Erdőink alatt medve, farkas, róka jár, Kezünkre száll pitypang és cinege madár, Gyopár, sólyom, tücsök, kökény, Téged áld minden teremtmény, Tégedet vár.

Ki másoknak megbocsát Téged dicsér,

Téged áld mind, ki tűri a szenvedést,

A legjobban azt szereted,

Ki életen át szenvedett Szerelmedért.

Laudato si mi singore, áldott légy,

Ha jön a jó halál, ha eljön majd a vég. Boldogok kik Benned múlnak,

Veled élnek, veled halnak.

Te vagy a fény.

Te vagy a fény.

17