Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 4. szám - Zalán Tibor: Rekonstrukciós kísérletek a Papírváros hőseinek megteremtéséhez (vers)
megszökik mondta és két tenyere között tartotta a fejemet énekes madár a ragadozóét és számhoz ért a szomorúsága Szomjúsága kitöltötte a sovány éveket miért iszik annyit kérdezte egy hangsúlyba reménytelenedve miközben én valahol máshol feküdtem nem értve és már nem tudva semmit a körülöttem zajló vágóhídi forgatagból a város peremén feküdtem egy mind ismeretlenebb ember életét kitöltve kimerült lélekkel és a körmeim fölrepedtek ahogy görcsösen vájtak kapaszkodtak kemény húsába És vagy mégsem úgy volt bár mára más beszédmódokba rendeződik a történet rendeződhet ami összefogható kiválasztható még az akkori örvénylésből az egykor lelépett távolságok arányát megváltoztatta azóta az ismeretlenné eltelt két élet tapasztalatának fénytörése elmozdul ami mozdulatlan volt akkor és mindegy is már hogy melyik síkban ki volt boldogtalanabb
