Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 3. szám - AZ ÜDVÖZÍTŐ FORMÁTLANSÁG - Szentkuthy Miklós: Amazonok római vadászaton

azonnal távolítsa el az udvarból... Egy másik alkalommal egy ungharéz költő és lantművész arról énekelt nekem, hogy Adám és Éva nem tartottak egyházi esküvőt, Salamon királynak háreme volt, sőt Krisztus urunk korában is volt engedélyezett többnejűség: ezek a paródiás, travesztiás és szatír-szatírás chansonok mélyen felizgattak, igaz, hogy abban a - majdnem késői! - pillanatban, hogy izgalmamnak tudatára jöttem, azonnal elfojtottam magamban mindent a Szentlélek meg nem szűnő segítségül hívásának köszönhetően... Gyermekkoromban barátnőim egyszer valahova elhívtak az erdőbe, mondván, hogy ott nagyon jó lesz, - én ugyan oda és soha és velük nem mentem, de vétkesen izgatott, hogy mi lehet az a „nagyon jó", - se tőlük, se másoktól efelől nem érdeklődtem, ebben a pillanatban sincs leghalványabb sejtelmem se róla, hogy mi lehetett az, de mikor egyik udvari papunk „rossz lányoknak" nevezte őket, a Szentlélek sugallatára dajkámmal véresre verettem őket, ha ugyan ez a cselekedetem elegendő jóvátétel első, rövid kíváncsiságom bűnéért..."

A gyónás után és a koronázás előtt: szent (a hivatalos egyház csak boldoggá avatta) Orbán pápa sírását és kiáltó könyörgését hallották éjjeli őrei, bohócai, különböző Vatikánba beépített kémek, - a pápa hálószobája melletti házi kápolnájából, - „Ó, Uram Jézus, meddig és mennyi keresztet akarsz még vállamra... fekete sors, atra cura horpadt nyergére rakni?

Kiáltott pedig ekképpen azért is, mert Bizáncból, a keleti római birodalomból, a mindig „Rómább Rómát" játszó, mindig majdnem abszolút szakadársággal fenyegető Konstantinápolyból most levelekkel követek érkeztek, jelentvén, hogy egy-két napon belül személyesen jelenik meg a bizánci Palaiologos császár, nem kisebb ajánlattal, mint hogy egész egyháza - a római latin egyházhoz akar csatlakozni.

Hogy ezt a császár érdekből, különböző hadi és politikai nehézségektől fojtogatva teszi, közhülyék is világosan tudhatták, - ezért kesergett Hióbként a pápa az éjjel, fejét verő lógó mécsek és lógó keresztek közepette. Épp most? a hysterica (túlzás?) diplomatica (kevésbé túlzás?) királyné koronázása előtt? De hát a császárral kikerülhetetlenül tárgyalnia kell, hátha hazug esküiből, ígéreteiből (előre hallotta már őket, előre kifolytak füléből, mint a belső beteg folyadékok), - hátha mindebből mégis lehet valamit, egyházpolitikai és egyszerű, Szent Péter-halász halaival teli hálót kihúzni az „Europica Varietas"-ból, ahogy Szepsi Csombor Márton mondta 1620-ban, elfogadható kifejezéssel.

Palaiologos valóban kutyaszorítóban volt: Bizáncban megint tomboltak az egyházi lázadások, egymás és a császár ellen, Bizáncban váratlan, vulkanikus szökő- kutakként spricceltek föl a belpolitikai zűrök, zendülések, palota- és paraszt- és nemzetiségi „forradalmak", ahová az ördög ezerküllőjű sarkantyús lábát (tű-dália, napkorong sugarai, vagina dentata) csak betette. Bizáncot fojtogatta a nagyon hatalmas Bulgária, hangyaként nyüzsögtek a fák évjárat-köreihez hasonló falak alatt, - fojtogatták Russia Meridionalis nagyfejedelmei, - és? még ráadásul? Az ó- kori Athén legpiszkosabb romjai közül új, „államellenes" filozófiák, radikális, racionalista és logikára (Sátán?) támaszkodó filozófusok születtek, váratlanul nagy sereg fiú- és leánytanítvány vette körül a destruktív professzorokat, az ifjúság ter43