Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 3. szám - AZ ÜDVÖZÍTŐ FORMÁTLANSÁG - Szentkuthy Miklós: Amazonok római vadászaton

ha gyilkosság áldozati lettek és szétmarcangoltattak, lámpa és misekehely-alakú, nem szent relikváriumokban. Ugyanakkor V. Orbántól azt a nevetséges apróságot is kéri, hogy kriptái vezek- lése alatt udvarhölgy barátnője is vele lehessen... puff! - a lágytojásos kehelyke felborult a reggeliző tálcán, mikor Carolina hirte­len felhúzta térdeit a steppelt paplan alatt, a sárga lé engedelmesen kanyargód a gravitáció útjain, egyik ága a paplanon, le és bele a bóbita-papucsba, másik ága szépen körülölelte a piros St.Moritz cigarettadobozt, gondosan összeragasztotta a szeszélyesen kiálló szivarvégeket, a fekete számlapú karóra üvegéről gyáván visszacsúszott, megelégedett, hogy egy cipőkanál lyukába folyjék, és felindítva, félig már fagyva, a tárgyaknak előírt tökéletes bánatot, kilehelte lelkét egy össze­gyűrt fehér papírszalvéta szirmaiban, - a tojáslé jeges érintésétől egy szirom ez- redmilliméterre kinyílt, és a maga papír- és selyem-nyelvén alig hallható reccsenő hangot adott... V Orbán, igazi szent volta ellenére, száműzöttnek érezte magát Rómában, mert minden erőfeszítése ellenére, sehogy se lett a pokolvárosból Roma Sacra (gyerek­kori emlékei egy hatalmas, piros albumról, aranybetűkkel a két latin szó a vá­szonba vésve!)... mikor V. Orbán szinte Hióbként üldögélt vatikáni aszkéta-cellájában, a keskeny várablakból nézegetve a várost, - amúgy is szédülten ébredt, ehhez még három­lábú széke táncolása az egyenetlen kőpadlón... mikor V. Orbán meghallgatta a jelentést: a koronázandó IV. Károly-né - terve­zett - nyilvános gyónását, a rom-színházat, a vezeklést a hontalan holtnők kriptá­jában, a társalgónő jelenlétét a penitencia-bunkerben, stb. - irtózatos haragra lob­bant. Neki ez a tolakvó fantaszta, hisztérika, hatalomvágyó színésznő ne dirigál­jon! a végén talán saját maga fogja megkoronázni magát! és kedves férje körül­zárja hadával a Vatikánt, a Lateránt! leszedi szent Orbán fejéről a tiarát, szemben az önkoronázkodó babiloni fuvoláslánnyal! A királyné kizárólag, csakis nála, Ötö­dik Urbánus Urbinál gyónhat!... színhazugság, színelhallgatás lesz vagy lenne úgyis minden, - de hát nyomorult diplomácia is van a világon, - Isten átka rajta! Hogy rohanna Orbán inkább egyenesen az Assisi szent Porciuncula imakuny­hójába, a Szentlélek téli madáretetőjébe, madármelegítőjébe! Hogy szerette régen ezeket a karóra állított házikókat az avignoni parkban! A nyilvános gyónás ugyan utálatos komédia Carolina részéről, de valamilyen formában (látni fogjuk mindjárt milyenben), a bíborosok terrorisztikus tanácsára mégis engedélyezni kell, - nagy szent spektákulum ez a római népnek, egyetemes európai politikai jelentősége sem lekicsinylendő, - a kriptái vezeklés viszont rö­vid legyen, a felső szelelőlyukak, légkanálisok zárva legyenek, őrség, papság kö­rös-körül nem méla lesben! - hogy így lesz?... A nyilvános gyónás rendje: nehéz Krisztus-tallérokért V. Orbán (ezt kell tennie egy - szentnek!) a mellette álló (?) főuraknak és főcsőcseléknek, főpapoknak és főhülyéknek elrendelte, hogy jelenjenek meg a romszínház kőpadsoraiban (az utolsó koldus pontos nevét és lakcímét is felírták, ha ugyan volt neki), a fülüket sűrű viasszal fogják bedugaszolni megfelelő, e célra kirendelt közegek. A pápa ugyan tudta, hogy Carolina „nyilvános gyónásában" talán még a legapróbb bo­41

Next

/
Thumbnails
Contents