Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 3. szám - AZ ÜDVÖZÍTŐ FORMÁTLANSÁG - Szentkuthy Miklós: Amazonok római vadászaton
(koszorúfonáshoz kellett? szegfűk és rózsák svindli fölegyenesítéséhez?) zsebre dugta és mentegetőzve távozott. A kórusszékek magasabb soraiból még mindig döcögtek lefele a fráterek, páterek (csak a királynő jelenléte miatt volt belőlük ennyi), halszemeikkel a dobogókat, saját lábukat nem látták, csak úgy (vaksi, toty-toty pingvinek) ejtegették vaktában remegő hasukat a pár lépcsőn, - sárga őszi tököket gurítanak így disznóknak szekérről parasztok. Az udvarhölgy a megszakadt, vagy el sem kezdett teológiai és műtörténeti beszélgetés után („serenade interrompue", vagyis az életünk) kifulladva futott vissza Carolina szobájába, nem szólt egy szót sem, kotorászott a „szerszámos" ládájában (legrafináltabb kozmetikai és szerelmeskedés-technikai holmik, a rend és káosz sajátos keveréke), és hamarosan talált egy vékony, de erős dróttekercset, volt a barkácsoló ládában fagyasztott kakastaréj is, „mágikusan" preparálva a koronázásra, ijesztő mellbimbóként használandó; ha a taréj fekete kakasé volt, a keblek még vakítóbban fehérek lesznek, „jó az öreg a háznál" - dünnyögte magában az udvarhölgy. A drótból (megértette a főpapot) valami fúrót, crucifixet, kalapácsot, x- meg meg y- villát készített, és máris hívta magával Carolinát; e tolvajkulcs segítségével (éjjel, bár most már bizonyára nappal is lehetett volna) sorban kinyitogatták a lakatokat és sorban végignézték a képeket. Jól ismert sorozat, de ha az ember véletlenül éppen disponálható hormonokkal és kagylóból kiszoruló belső igazgyöngy-könnyekkel rendelkezik, akkor fogékonyan akkreditálható eszközök... vak játéka ez a húsnak, kiszámíthatatlan, hol süket, hol „Vivaldi"-vibrato, hol mélymelankolikus közöny, hol túl-vágy láza, nem tőlünk függ, többen slendriánul rátűzték erre a „szerelem" vinyettát, mint a szórakozott kertészek az avignoni parkban a botanikai névjegyeket, szinte sírtáblácskákat. Például; vastag festékmassza földre terített lepedőn, - erre a „festő" ruhátlan nőt hasaltat bele, utána a nőt a „képvászonra" húzza: a nő mell, has, comb dakti- loszkópiája - kész a kép! Az ilyen műalkotást, beat-zene kíséretében „komoly" közönség nézi. Más: Lót és Leányai (még szerencse, hogy itt és most először szerepelnek...). A „művész" (kupleros-madám, üzletes, csaló, skizofrén és infantiázisos élő szereplőkkel lejátszatja a jelenetet, - most, ó szép századunk, Bach orgonaművek hozzá!), élő maszkot készít nagykanálból öntött gipsszel az egész „gruppé"-ból (Pompei hamuhullái...). Más: fekete, teljes napfogyatkozásnál nagyobb napszemüveggel női arc, dióbarnára lesülve, halványlila nyitott párna-ajkak, rúzs-rudacskával közelít szája felé. Avagy: David Bailey „Box of Pin-Ups" fotográfia-könyvéből egy USA- táncénekes aktja a keresztre-feszítés pózában! Ennek ikre: Yukio Mishima japán regényíró fényképe, mint Szent Sebestyén (a regény címe jó, Breviáriumba való: Egy maszk vallomásai; egyébként a japán chap teátrális öngyilkossággal vetett véget életének). Újabb: Sunbeam autó-reklám, szétrúgott lábú nő lovagolja a kocsi orrát. 39
