Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 3. szám - AZ ÜDVÖZÍTŐ FORMÁTLANSÁG - Szentkuthy Miklós: Amazonok római vadászaton
lyosók falain provokatív nagypénteki fekete függönyök voltak kifeszítve, alsó két csücsküknél apró kis aranylakatokkal a falhoz zárva, szinte csak ékszerek, a kulcsluk foglalataként. Carolina - egyedül - próbált mégis a függönyök mögé kukucskálni, tapogatózni, egyelőre nem látott semmit, - erre egyik udvarhölgyét hívta, az magasra tartott egy sárga gyertyát, Carolina feszítette, feszítette a zárt kárpitot, el a faltól, - a láng egy helyütt bele is harapott, - s mikor lehúzott pom- pon-papucsával eloltotta a kis tüzet, már sikerült is látnia valamit... egyébként amerikai szélhámosok - festők? - nem ugyanilyen technikával dolgoznak? Mikor képeik összefoltozott zsákrongyokból állanak, egyik helyen cigarettával lukat égetnek ki belőlük, - másik helyen piros tubusnyomással (zöld fogpaszta is lehet) pöttyöket helyeznek el a vitorla-durva szöveten. Carolina még a packákat is utánozta, mert míg papucsáért lehajolt, retiküljéből kezére folyt rosszul bedugaszolt körömlakkja. Mit látott? Egy festmény szélén női akt, melltől le a dombig, hasa úgy gömböly- ded, mint a csigák gömbölyűsége óriási lapuleveleken, egyébként vérvörös ruha volt valahol rajta, égő tűzből estélyi kosztüméria vagy női ördög, bálozó bíboros, tán pünkösdi drapéria egy csontvázon, a feje ló, haja óriási madárfészek-matéria, magas, de hosszú rongyok lógnak le róla. Evidens: a függönnyel lelakatolt képek vagy freskók rendkívüli egyértelműséggel szerelmi tárgyúak voltak, már ahogy rendes abnormális hölgyek, például „Carolina", a szerelmet elméletben és gyakorlatban „kidefiniálják" magukból és „beledefiniálják" másokba (az eredeti latin szövegben a dolog hittanilag csillogóbb: ex-definita in-definito). A folyosó végén papok jöttek, a királyné (nem túlságosan) megijedt, két pap ott helyben összeveszett, - az egyik szinte exkommunikáló, keresztelő-jánosi mozdulattal intette Carolinát, hogy óvakodjon a kísértésektől, és rögtön kinyitott egy szemben lévő ajtót: ereklyés szobába nyílott, egy oltárféle asztalon az imént látott parázna bíboroshoz hasonló tógaféle, shakespeare-véres bársonytakaró hevert, - ilyen ereklyékhez kell imádkozni a kísértések ellen! Később, már bent a szobájában megtudta udvarhölgyétől, aki megtalálta mind az ereklyék, mind a szerelmi ábrák templom-múzeumi katalógusát (a sok minia- túrától inkább mezei virágcsokor, mint könyvecske volt), - Carolina megtudta, hogy az a holtan összeesett bíborpalást távolról sem olyan tiszteletre méltó ereklye, amennyiben: az ebben a házban is gyötört keresztény mártírnő vőlegényéé volt, - a menyasszonyt már lefejezték, ruhátlanul a mártír-drámák publikuma közé dobták, - a vőlegény erre, a rája váró lefejezés előtt, odarohant halott menyasszonyához, bíborköpenyét letépte magáról, szorosan bepólyálta vele a szent nőt, a rászálló, húslegyekként tolakvó közönségbe bele-belerúgott, és most ő, hófehér ingben ment vissza a hóhér elé, hogy végezzen vele. De ekkor a római császárné, aki romantikus és szerelmes természetű volt, ezt a szerelmet látva zokogni kezdett (közben lelke mélyén - mivel ugye romantikus és szerelmes természetű volt - a keresztény nőkhöz vonzódott), és megtiltotta a hófehér ifjú kivégzését, amit az vígan tudomásul is vett; a császárné adott az ifjúnak (a levetett bíbortóga helyett) saját köpenyeiből egyet, estére a császári kertbe hívta, addigra ott lesz már a bíborba csavart menyasszony holtteste is, és (titokban, ketten) fogják az 37
