Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 3. szám - Tandori Dezső: Senkictöbbéc; Semmitöbbenc (versek)

Semmitöbbenc

(Böf.)

Egy dunyói

... S én, aki nem vagyok boldog a 20/1 lovammal, Arctic

Challenge-dzsel

két és fél óránál hosszabban, miután húzattam magamnak

malacbandával

az ottani Körút dunai sarkán, de éjjel megébredve: „Mi ez? Mit teszek? Mért muszáj tennem?"-kérdezvén,

fázván,

én, aki csak a jószívet éreztem a hideg szobámba betett kis

kályha

zúgásában, de nem is gondoltam rá, hogy föl kéne kapcsolni, így csak zúgott otthonosan, reggel, távozva jöttem rá,

én, aki így, bár visszajön Arctic, mondájk okosbbak,

mondike, mondyke,

tündér és szar változat csak a világ, persze, ne tudnám, visszajön - és nem jön vissza. Én mit is kezdtem volna, ha ennyire nincs bennem töredék egyetértés se magammal,

mit kezdtem volna köröttem bármi „nagy s teljes egyetértéssel"- így meg az örök hiány. Holott a francba kéne kívánni, mind, ami úgy van jól, hogy nincs. És gondolni másra,

gondolni, meg se

hallva, mi tény, s ami szó, és a szó kész alakja lenne egy veréb virtuóz röpte csupán, hogy velem-akar-lenni, mit sem akar mást, és Főmedvémék, a két kártya-liga, s nem lázadni, szidni, hogy nekem miért kell, nekem mi, nekem miért.

31