Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 3. szám - Tandori Dezső: Senkictöbbéc; Semmitöbbenc (versek)
Umom, hogy eszembe se jut kit-megölni, umom a békét, nem umom a mások békétlenségét, nem umom az újság létét, csak újságot olvasni umok, umom, hogy minden összejön és szétmegy, umom a nyitott homokórát, ennél nincs több, umom, ennyi minden eredmény, umom, hogy nem umom ezért-azért, ezét-azát nem umni, vagyis umni, csak nem annyira umni, hogy pusztulna, nem umom, hogy egymást ölik a népek, nem umom, hogy umom a hegyi lak felett a fehér, umt tigrist umt eltűnni, umtot az umtba, vajon umtába, vagy iszonyú praclijával karórát, igazolványt tépáz, már csupa umt vér, tépázza, nem umja, nem teste mozgó növényevősége ő, ez még umt se, nézem, hogy tűnik el, s bár új tavaszt um, dzsumgelt, szerencsétlen vért szarik rá, s a télre, és az örök forgást nem umja, nem tumja csak, nem tűm semmit, mit nem tűm, nem tumja, nem tumja, nem tumja, hogy nem tumja, amit tumok, nem umja, mert nem tumja, soha nem érem el szörnyű ordítását, umt halálos nyögéseit, nem-tum-végét, nem túrnom, semmit se umok már, semmit se tumok, csak csörtetek a növények sűrűjén, az umáson tumatlan átal, és annyi akármi umt-tumt-nemtumt létem, mint a semmi, egy nem volt: a NEMUMT, az nem volt, az nem volt, az umt volt, és bármi átlátás csak mint a szörny-nemszörny umása-nemtumása annyi volt csak,
