Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 3. szám - Faludy György: Szent Anna-tó (vers)

A két fiút vizsgálom ezalatt a félhományban. Nálam jobban tudják, hogy alig egy-két félórám maradt.

Roppant okosak. Boldogság, hogy vannak s a székelyek körben, megannyian, de az még jobb, hogy Eric Budapesten maradt és Portsmouthból Andris fiam nem lát ide. S jó lenne, gondolom egy lány ágyamban. Tudnám-e, mit kezdek vele most? A bénulás combomon kúszik fel. Gábor mosolyogni próbál kevés sikerrel. „Mit csináltatok kocsmázás előtt?" - „Fogtuk a lapot a sátorban, hason és ittunk hozzá."

Mit mondok két barátom-kísérőmnek? Agyamban hátul ezer kép meg mondat, de most egyszerre nem találom őket. „Kézirataim,"szólok, „teljes rendben otthon, szobámban, a polcon. Ti meg kérjétek Gönczöt, búcsúztasson engem." Bólintanak. Iszonyú görcs futott tarkómtól, végig le derekamon.

„Sokkal jobban vagyok már, ” hazudok,

„s jó éjt. Lehet, maradok, nem megyek." Gábor: „megnézlek még az éjszaka.

Pisilj ki az ajtón, ha kell neked."

Mennek. Két gyönyörű árnyék szalad át arcomon, aztán leugranak.

Később az egyik, hallom, felzokog. Szégyenkezem. Egy cigi kellene az asztalról, de karom nem mozog, sem csípőm. így kell feküdnöm tehát egy ideig, míg világ a világ, pár óra. Mi az idő? Ezt nekem nem mondta meg még soha senki sem.

A világ egyetlen, anyagtalan, sugárzásmentes, láthatatlan lénye vagy istensége, ki alaktalan?

Avagy a Semmi, kiről annyit tudtam mint más, hogy nincsen? Es máris aludtam.

Ha álmodni vágyom, nem álmodok.

Frissen ébredtem fel. A Nagy Játékos mint oly sokszor, megint csak játszódott.

(2001; szerencsére hamar kiderült, hogy Orbán János Dénesnek nincsen túmora.)