Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 3. szám - Gion Nándor: Aranyat talált (regény – VII. rész)

Illés eloldalgott mellőlünk, a borostás képű Radován pedig szinte utálkozva azt javasolta, hogy mi ketten menjünk át Budára.- Ronda hely - mondta. - Le kellene rombolni ezt a ronda várost. Én Szmederovóból jöttem ide, egy szép vár mellől. De azért menjünk át a hídon, közben megbeszéljük, amit kell.- Menjünk - mondtam. - Beszéljük meg gyorsan, amit kell, mert nincs sok időm. Ma este még kártyázni akarok egy alispánnal.

Felmentünk a hídra, Buda felé gyalogoltunk, Radován a hídon is utálkozva morgolódott.- Szép helyről csúnya helyre jöttem. Mert szeretem a hazámat, de szeretem az orosz embereket is. Csak átmenetileg vagyok itt, bedolgozom az itteni szerb újságba, és alig várom, hogy elmehessek Moszkvába. A magyarokat utálom. Kicsik, görbe lábúak és mindenkinek hajbókolnak. Az oroszok viszont egyenes tartású, szép szál emberek. Mint a szlávok általában. Persze közöttük is majd hazámat szolgálom.

Utálkozva visszamorgolódtam.- Dögölj meg, te szarházi.

Radován megtorpant a Lánchíd közepén.- Mit mondtál?- Azt mondtam, hogy dögölj meg, te szarházi.- Velem még senki sem mert így beszélni.- Márpedig én így beszélek veled, szmederevói görény. Tudod egyáltalán, hogy hol vagy most?- Budapesten vagyok.- És a Lánchíd közepén. Ha bedoblak a Dunába, három perc alatt kihűlsz, és tavasszal talán Szmederevónál fognak ki a halászok. Előtte azonban szétrúgom a sípcsontjaidat. Orosz bakancs van a lábamon.

Radován nagyon csodálkozva nézett rám. Körülbelül egyforma erősek lehettünk, de én voltam a dühösebb, és én éreztem otthonosabban magamat Budapesten. Az ilyesmi fontos a durva szóváltásoknál. Radován marconasága kezdett el- puhulni.- Drenovakovics elvtárs azt üzente, hogy adjak neked egy papírt - mondta.-Add át a papírt és menjél innen a szmederevói anyádba.

Belső zsebébe nyúlt, csörgő vékony papírlapokat vett elő, átnyújtotta és megpróbált újra marconára váltani.- Ha sokáig Budapesten maradsz, megöllek - mondta.- Nem lesz rá időd - mondtam. - Azt hiszem, belelövetlek ebbe a szép kék folyóba, és akkortól már nem fogsz elmélkedni az egyenes tartású kiváló szlávokról és a hajlongó magyarokról.

Szikrázva váltunk el egymástól a Lánchídon, Radován Budára ment, én Pestre. Elégedett voltam bátor fellépésemmel, de azért viszketést éreztem a hátamban, sietve mentem Tölgyesi Mihály lakásába és kicsit idegesen azt mondtam neki:- Sürgősen találkozni akarok Püspöki őrnagy elvtárssal. Jégtörő Mátyás napjára haza akarok utazni.

19