Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 1. szám - Sándor Iván: Az igazság (nem) mint régészeti lelet
(magánemberi) önismeretünkhöz, katarzisához is ugyanúgy segítenek hozzá? Ugyanúgy pszichológiai sokrétűségünk élményéhez is?" Nem hiszem, hogy Jancsóhoz akkor eljutott ez az írás. A film adta lehetőségeket azonban jól használta fel arra, hogy - a színészi arcokon át is bemutassa, a kelepcébe került ember tekintetének változatait is, és a hatalmi hierarchia képviselőinek homogenizálásá- val „előadja" az arcok elveszésének történetét is, azt, hogy bárki bárkivel helyettesíthető, felcserélhető. 4. Azért a Szegénylegények régen volt. Mi az, hogy „régen volt"? Rilke is régen volt. Még régebben. A huszonegyedik század rom-világának, rom-lelkeinek, rom-tudatának „énekesei" mégis, akár tudják, akár nem a Nyolcadik Duinói elégia agyonidézett soraihoz zarándokolnak vissza, amikor a száz évvel későbbi „magunk és világunk" megközelítésére (más) formát-nyelvet kutatnak. Semmi sem lineáris. Minden ciklikus. És ha korábban nálunk a szabadságeszmét megfojtó lázas közösségeszméből táplálkozva, akkor ma a szabadságeszmét korlátozó gőgös historizáláson át „működnek" a kompenzálások, önsajnálatok, illetőleg maszkjaik mögött a nyers hatalomvágy. A körkörösségben változik a művészet státusza is. A poszt- tiporafikus korszak az információs faktorok egyikévé igyekszik leszorítani. Jancsó nem törődött, nem törődik bele ebbe. A címet - a zárójelbe tett nem kivételével - Balassa Péter egyik írásából kölcsönöztem. Ö veszi észre Bergmann A varázsfuvola-filmjében az előadás nézőinek soraiban ülő alakot, illetőleg az ellenpontot és kommentárt, amit Bergmann ezen a leányarcon lejátszat: „Felhangzik az igazság, de az értelme megfejthetetlen már. így válhat főszereplővé és csakis így, egy késő gótikus Memling-Madonnára emlékeztető kislányarc Bergmannál, egy a nézők közül, mivel arckifejezései, mimikájának árnyalatnyi elváltozásai, titokzatos mosolya, ovális fejformája, mely a mese kerekségére rímel, természetes homlokráncolása, szurkolása az események közben, fölszabadult, de néma kacagása, végül szemöldökívének alig látható ráncolása, (a felnőttkort jövendölvén), mindez maga a lelet, amelyen a mesevilág minden igazsága és mostani elsűlyedése kirajzolódik...ez az arc A varázsfuvola kisimult labirintusa, idézet egy világtörténelmi és metafizikai szökőnap történetéből..." A „világtörténelmi és metafizikai szökőnap" jelölés csak annak a számára lehet talányos, aki nem szembesült a huszadik századdal, aki ablakán ma kipillantva nem látja ama lelet visszahozhatatlanságát. Nem könnyű a már fel sem hangzó igazság mögötti némasággal szembesülni, hiszen az ezredforduló önigazoló diktatúrái és a szabadságfogalmat manipuláló demokráciái megegyeznek abban, hogy ezt a némaságot valamilyen maszkkal, hamis képpel rejtegetni kell. Jancsó Utolsó vacsora az Arabs szürkében című legutóbbi munkájában is feltűnik egy lányarc. Ama szökőnap utániságában. Őrzi az igazságot, a maga megfejthetet6
