Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 2. szám - Gömöri György: Nagy utazók és emigránsok (Magyarok a Restauráció-korabeli Londonban)

Egy másik magyar, akinek az életéről keveset tudunk, de aki 1669-ben a kassai iskola tanítója volt, s akiről a pataki matrikulában az állt, hogy „sok évet töltött a külföldi akadémiákon" (Egyháztörténet 1944:339), az Almási Péter névre hallgat. Bár hollandiai matrikulák- ban nincs nyoma, 1676-tól 1681-ig minden valószínűség szerint Angliában élt és működött - erről két album-, valamint egy könyv-bejegyzése tanúskodik. Az utóbbi Dávid zsoltárainak egy amszterdámi 1645-ös kiadása, amit Almási 1681 júniusában adományoz Busby doktornak, a Westminster School latintanárának, Basire barátjának; lehetséges, hogy ekkor tért vissza Kassára, s a magyar zsoltárokat emlékül adta angol patrónusának; az sem lehetetlen, hogy segédtanárként éppen a Westminster Shoolban működött, bár erre semmilyen konkrét adatunk nincs.

A kis londoni magyar kolónia 1671-ben egy újabb rezidenssel bővült. Mezőlaki E Jánosra gondolok, aki a Bethlen családdal közelebbi kapcsolatban álló Mezőlaki Miklós fiának vél a szakirodalom (Herepei 1971:408). Mezőlaki János a komáromi rektorságból vándorolt külföldre 1665-ben, franekeri és groningeni tanulás után 1667 elején látogat el első ízben Angliába pár hónapra, becserkészi Oxfordot, hogy aztán (miután 1667. május 16-án tisztelgett az agg Comeniusnál Amsterdamban (Herepei, u.o.)) megint hosszabb időt töltsön 1667 és 1669 ősze között Angliában, ezúttal inkább Londonban és Cambridge-ben. Véglegesen csak 1671-ben költözik át Londonba, s itt él egészen 1693-ban, a Bedlam elmegyógyintézetben bekövetkezett haláláig. Az angliai letelepedést érdekes fogással próbálja elősegíteni: egyik latin értekezésének, az 1670-ben Utrrechtben Franciscus Burmannál tartott, De idolatria pontificia... c. 42 lapos disputációnak elejére két különböző ajánlást nyomtat: az egyik variáns (RMK 111:2533) magyar-holland patrónusoknak, a másik pedig 19 angol egyházi személyiségnek van címezve. Az utóbbi kiadás (RMK Pótlások, 111:6586) hihetőleg korlátozott példányszámban, de az anglikán „egyházi"könyvpiacra készült, s benne a szerző különös melegséggel említi három fontosabb patrónusát, Humphrey Henchman londoni püspököt, John Dolbent, aki Westminster dékánja volt, majd 1666-tól rochesteri püspök, valamint a cambridge-i John Gunningot, a St John's College tudós igazgatóját. De ha nem is ismernénk ezt a kiadványt (amelynek egyetlen példánya éppen Cambridge-ben maradt fenn), akkor is tudnánk Mezőlaki rendkívül kiterjedt és élénk angol kapcsolatairól „album amicoruma" alapján, amelyet Gál István joggal nevezett a „XVII. század angol vezető személyiségei(nek) egyedülálló gyűjteményének" (Gál 1972:340). De a Mezőlaki-al- bum bejegyzéseinek túlnyomó többsége még az élelmes magyar teológus végleges angliai letelepedése előtt született, s ezért más forrásokra vagyunk utalva, ha azt akarjuk megállapítani, miből élt Mezőlaki János több, mint két évtizeden át Angliában?

Megint csak: latintanításból, alkalmi munkákból és adományokból. 1680-as, Sancroftnak írt második leveléből (az elsőt a De idolatria pontificia... ajándékpéldányához mellékelte még 1672-ben) az derült ki, hogy már nagyon el van adósodva, sürgős segélyre lenne szüksége (Gömöri 1989:136). Mivel William Sancroft akkor már több éve Canterbury érseke, valószínűleg utalt is valamennyi pénzt Mezőlakának, aki különben több ízben megfordult Oxfordban és Cambridge-ben, kért és kapott kollégiumoktól tetemes gyorssegélyt, pl. az 1680-81-es tanévben két cambridge-i kollégiumtól összesen 4 font sterlinget (Gömöri 1989:98). Adósságai alighanem élete végéig nyomasztották, még 1688-ban is tartozott Misztótfalusi Kis Miklósnak, aki számára alighanem valamilyen betűmetszői munkát közvetített Londonban (Jakó 1974:334). Más londoni magyarokkal is tartotta a kapcsolatot, Jászberényit és Bogdányi Jakabot ismerte, Tolnai Mihályt is, és mivel 1685-ben a Ludgate Hillen lakott, közel a Szent Pál székesegyházhoz, a londoni könyvpiac központjához (Gömöri 1989:131), biztosra vehető, hogy a már régebbről ismert sikeres honfitársával, Szilágyi-Sylvanus Györggyel is gyakran összeakadt. Mezőlaki mindamellett még az Angli- át-járt magyaroknak abba a típusába sorolható, amire én az „értékbefogadó" jelzőt vélem a legalkalmasabbnak. Az 1660-1700 közötti magyar kolónia legfontosabb tagjai ezzel szem69