Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 2. szám - Szabó Zoltán: „Becsvágy nélkül nagy szerep”

len lép fel Bibó első tanulmányával a demokrácia és az 1945-ös Magyarország diagnosztájának. A tanulmány címe, amely az év végén jelent meg a Valóságban, „A demokrácia válsága" volt, s ezekkel a sorokkal kezdődött: „A magyar demokrácia válságban van. Válságban van, mert félelemben él. Kétféle félelem gyötri: fél a proletárdiktatúrától és fél a reakciótól. Tárgyi okok nem indokolják egyik félelmet sem. Magyarországon mindazok, akik proletárdiktatúrát akarnak, és mindazok, akik a reakció visszatérését akarják, elenyésző kisebbségben vannak. S a külső erők sem néznék szívesen egyik fordulatot sem. A politikai élet végzetes félelmeinek azonban az a tulajdonságuk, hogy tárgyi előfeltételek híján is, pusztán a félelem erejénél fogva, elő tudják hívni azt a veszedelmet, amitől félnek. Mindazok ugyanis, akik mértéktelenül félnek a proletárdiktatúrától, hatalmassá erősíthetik a reakció táborát, mindazok pedig, akik mértéktelenül félnek a reakciótól, hatalmassá erősíthetik a proletárdiktatúra táborát. Ha az ország nem tud kiszabadulni a félelemnek ebből a csapdájából, előbb-utóbb óhatatlanul kettészakad egy ostobán feltett alternatíva körül."

Etikus és tényszerű érvelés

A tanulmány, amelyik a legjobb magyar politikai tanulmányok közé tartozik, felvetette a polarizációs elméletet; legfontosabb fejezeteiben a megszállás válságával, a kommunista párttaktika válságával, a pozícióharccal, az internálásokkal foglalkozik, s itt merül fel a „Harmadik Út" kifejezés először a magyar politikai irodalomban. (Németh László korábban „harmadik oldalról" beszélt, és bizonyos különbségek voltak Németh Lászlónak a háború előtti és alatti harmadik-oldalas nézetei és Bibó István harmadik-utas programja között.) A következő esztendőkben Bibó a Válaszban publikált tanulmányokat, amelyek felerészben politikai, felerészben történelmi jellegűek. Ezekben olyan megoldásokat ajánl részletkérdésekben, új és rosszabb helyzetekben, amilyeneket A magyar demokrácia válságé ban már fölvetett, lényegében kitart a maga javaslatai és sajátos kétfelé hadakozó argumentációja mellett. Ezekben a tanulmányokban kiindulópontja mindig etikus, érvelése mindig faktuális, vagyis tényszerű. Szemlélete szerint a kommunista párt által követelt vagy végrehajtott reformokban nem az a kifogásolandó, ami szociálisan radikális, mert ez dicséretes, hanem a diktatúra felé vezető módszerek, a hatalom koncentrációjára való törekvés, mivel ez megsemmisíti az 1945-ös felszabadulási, lazulási eredményeket. Ezekben az években írt történelmi jellegű tanulmányai, tulajdonképpen lélektani tanulmányok. Ezekben a nemzet lelkiállapotának, szóval annak, ahogy a közösség valamit szemügyre vesz, rendkívül nagy jelentőséget tulajdonít, mert ez a lelkiállapot érteti félre az emberekkel a helyzeteket, ez visz hamis alternatívákban való gondolkodásra.

Utolsó, könyvnek is beillő munkája a zsidókérdés és antiszemitizmus elemzése, 1948-ban jelent meg, ez is a Válaszban. A Választ akkoriban kb. 1000 példányban nyomtatták ki, csak az ország szellemi elitje és az ifjúság egy része olvasta. Ezen a szűk befolyásos körön belül mindenki világosan látta, hogy Bibó Istvánban jelentkezett Magyarországon 1945 után az a demokratikus politikai gondolkodó,

48