Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 2. szám - Vörös István: Micsoda rend; Nyugalom az erdőn; A megvalósulás fokai (versek)
Vörös István Micsoda rend Mért félek az erdőn? Állítólag már volt olyan, aki az erdei úton magával találkozott szembe. Hajlott hátú remete jött, fölemelte tekintetét, ismerd meg önmagad, mondta, de sokáig nem ismert rá. Te még mindig itt vagy? Feléje suhintott botjával és mindketten futásnak eredtek. Állítólag már volt olyan, aki az erdei úton magával a tökéletesen mással találkozott. Épp annyi idős volt, mint ő. A haja, a szakálla, a szemüvege azonos. A szíve jobb oldalon található. A mája balra. Micsoda rend. Mért félek az erdőn? A vadászlesben szarvas ül. Távcsöves puskán át követi utam. A felszálló légáramban kitárt szárnnyal keringenek a barátaim. Árpád héja, István sólyom, János holló. És Zoltán és Tibor és Krisztián és Gábor. És mind a többi madárfajta. És Zsófi és Laci és Vera és Judit. Galambok, fecskék, rigók. Minek soroljam? Őrök jöttek értük. Égi börtönőrök, fekete angyalok szájkosárban. Mért félek az erdőn? Hogy olyasmit is elveszthetek, ami nem is az enyém. 28
