Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 2. szám - Podmaniczky Szilárd: A beteg (részlet egy kórházi burleszkből)

keresztül, (derülés) (férfi hangon) Szállj, csak szállj, madár, te őshüllő! (röhögés) (női hangon) A tiéd minden porcikám (kuncogás) (férfi hangon) És hamm, bekapta a je­gesmedve. (röhögés) Bondné el. SIMON BÁCSI: De rég voltam moziban, már nem is emlékszem rá. RUDI: Akkor honnan veszi, hogy régen volt? (röhögés) Valter fölemeli a telefonkagylót, tárcsáz. Az üres ágy melletti csöng ki. Aliz odaszalad, fölkapja. SIMON BÁCSI: Biztos a fiúja, a nők akkor szaladnak, ha a fiújuk hívását várják, vagy akkor, ha sok dinnyét ettek, (röhögés) ALIZ: Tessék, Aliz nővér! VALTER (elváltoztatott mély hangon): Szia, édesem, én vagyok az, a te kémény­seprőd. (röhögés) ALIZ: Itt Hófehérke! (kuncogás) VALTER: Ma este tízkor, a parkban, a szokott helyen, ahol nincs világítás, (mo­raj) ALIZ: És megint olyan koszosán jössz? (nevetés) VALTER: Ne haragudj, édesem, huszonnégyórás szolgálatban vagyok, bármi­kor hívhatnak, és akkor söprés, (röhögés) Már így is feltűnt, hogy sokszor eltűnők; nincs akkora kémény, amivel kimagyarázhatnám magam, (röhögés) ALIZ: És mikor láthatlak már egyszer nappal, és szappannal a kezedben? (neve­tés) VALTER: Ne aggódj, édesem, hamarosan megkapom a húszkéményes gyárat, azon annyi kémény van, hogy halálra keresem magam, és akkor elmegyünk in­nen, mint a huzat, (kuncogás) ALIZ: Mindig ezt mondod! Soha nem mondod azt, hogy (mély hangon) ne fog­lalkozz vele, úgyis átverlek. (nevetés) VALTER: Most nézz a szemembe! Tudnék én neked hazudni? ALIZ (majdnem Valter felé fordul): így nem. SIMON BÁCSI (a csíkos pizsamáját vizsgálja): Biztos, hogy ez az én vonalkódom? (röhögés) (képváltás) Sötét szoba, mindenki alszik, Valter felkel, a szekrényéhez megy, egy lezárt dobozból ki­veszi a kéményseprő egyenruhát, beöltözik, vállára akasztja a seprűt, egy kis tégelyből be­kormozza az arcát, a tükörben megvizsgálja, bekap egy rágógumit, és kimegy a szobából. Simon bácsi álmában megszólal a sötétben. SIMON BÁCSI: Bocsánat, szabad ez a hely?... így sokkal kényelmesebb... Ne haragudjon, kilyukasztaná a jegyemet?... (óriási pisztolydörrenés) Köszönöm, (rö­högés) 24

Next

/
Thumbnails
Contents