Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 12. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Keserű sors (Katona József: versek, tanulmányok, egyéb írások)
Iványősi-Szabó Tibor Keserű sors Katona József: Versek, tanulmányok, egyéb írások Szinte megszokottá vált, hogy Orosz Lászlót „tudós tanárként" emlegetik és mutatják be. Ez a valóban nagy elismerést sugalló jelző azonban távolról sem fedi le munkásságának sokoldalúságát és elmé- lyültségét. Ez a meghatározás valójában az elmúlt másfél évszázadban a főként vidéki városokban szorgoskodó azon tanárokra illik, akik kiemelkedő szakmai-pedagógiai tevékenységük mellett nemcsak településük szellemi arculatának alakításából vették ki részüket, hanem munkásságuk során néhány tudományos szempontból is igényes tanulmánnyal, feldolgozással járultak ahhoz, hogy településük irodalmi, művészeti vagy történelmi értékeit a nagyobb közönség számára is hozzáférhetővé tegyék. Aki valamelyest is ismeri az ő munkásságát és eredményeit, annak számára kétségtelen, hogy ő már régen felülemelkedett ezen az egyébként minden tiszteletet és elismerést megérdemlő szinten. Tehát ő nem egy a magyar kulturális élet legbiztosabb alapját képező sok-sok tudós tanár közül, hanem a magyar irodalomtörténet sokoldalú és országos hírű képviselője, aki a méltánytalanul rossz körülmények és feltételek mellett is nemcsak minőségben, hanem mennyiségben is kiemelkedőt tudott nyújtani. Orosz Lászlóról és publikált munkáiról a Forms lapjain érthetően és szerencsénkre már többször olvashattunk. Az író-társadalom és az irodalomtörténet jeles képviselői mondták el, tették közzé munkásságáról szóló nagyrabecsülésüket és szakmai elemzésüket. Ezúttal egy kívülálló tesz eleget a folyóirat felkérésének, és ad rövid ismertetőt a közelmúltban megjelent újabb kiadványáról. Klasszikusaink munkáinak kritikai kiadása nemcsak erkölcsi kötelesség, hanem az igényes szakmai munka elengedhetetlen feltétele is. Katona József munkáinak ilyen jellegű közreadása is feltétlenül indokolt. Jól tudjuk, hogy több tekintetben tragikus sorsú alkotó volt. Egyrészt rendkívül fiatalon halt meg, és rövid élete során arra kényszerült, hogy egy olyan társadalmi közegben, ahol a művészeteknek még csekély volt a becsülete, nagyobbrészt rutinszerű, sokszor lélekölő hivatali munkát kelljen végeznie. Másrészt legkiválóbb alkotása csak halála után tette országosan ismertté nevét, és később pedig ez hosszú időre elterelte a figyelmet minden más alkotásáról. Igazán átfogó képet róla csak munkáinak kritikai kiadása révén kaphatunk, amelynek gyakorlatilag negyedik kötetét vehettük kezünkbe. Végzete bizonyos értelemben itt is kísért: e téren is méltánytalanul járnak el vele szemben. A nehezen megkezdett munkát újabb és újabb akadályok hátráltatják. A filológia a tudományos tevékenységek között régtől fogva különleges területnek számít. Távolról sem elegendő hozzá a rendkívüli felkészültség és a gyakorlat. Aligha akad a humán tudományokon belül még egy olyan terület, amelyhez ilyen fokú szakmai tudásra és tájékozottságra lenne szükség, mint ehhez. Ráadásul eredményes műveléséhez mindez nem elegendő. A legkiválóbb szerzetesek alázata és önátadó munkája nélkül legfeljebb csak torzók készülnek el. Ezek az erények ma már ritkán találkoznak egy emberben. Ennél ritkábban talán csak a szükséges anyagi feltételeket lehet előteremteni. Katona József munkáinak kritikai feldolgozása során a közreműködők sokszorosan megtapasztalhatták ezt. Éppen ezért a jelen kötet elkészítése és megjelentetése kétszeres fontosságú, melyben Orosz Lászlónak meghatározó érdemei vannak. Kétségtelen, hogy ennek a kötetnek a megjelentetése több szempontból is rendkívül hasznos. Nemcsak a magyar irodalomtörténettel foglalkozók számára nyújt minden tekintetben megbízható és eddig nehezen hozzáférhető alapot, nemcsak a magyar irodalom egyik legrejtélyesebb személyiségéről, motivációiról, sokszor bénító élményeiről tudhatunk meg a korábbiaknál sokkal többet, hanem Kecskemét és e térség gazdasági és társadalmi állapotának, viszonyainak megismeréséhez is fontos dokumentumokat tesz közzé. Orosz László már többször bizonyította, hogy nemcsak kiváló irodalomtörténész, hanem éppoly felkészült filológus is. A kiválasztott forrásanyag feltárásban és a lelkiismeretes közreadásban ezúttal is 125
