Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 12. szám - Végel László: Naplójegyzetek, 2001

(ígéret szép szó... 2.) Részlet egy topolyai magyar választópolgár leveléből: „A topolyai mezőgazdasági emlékiskola igazgatója az utóbbi nyolc évben teljhatalmú önkényúrként viselkedett. A tangazdaságot belgrádi megbízóitól kapott móringnak tekinti, biznisznek, „tisztasága" azonban megkérdőjelezhető. A munkaközösségét főleg menekültek angazsá- lásával bővíti. A helyi munkavállalókat rendszerint meghatározott időtartamra szerződteti. így könnyebben meneszthetők. Az iskola tanügyi dolgozói igen megosztottak, csak kevesen merik felemelni szavukat önkényeskedései és visszaélései miatt, a többször szótlanul tűrik azokat, de akadnak cinkostársak is. Habár az iskola csaknem 700 tanulójának több mint a fele magyar anyanyelvű, sem az iskolaigazgató, sem a tangazdaság vezetője, de a velük foglalkozó pedagógiatanár és kiegészítő személyzet tagjainak jó része sem beszéli nyelvüket. Az iskola keretében működő főiskola is csak szerb tannyelvű." Garmadával írhatnák a vajdasági magyar választópolgárok az ehhez hasonló leveleket. A kisebbségi hon- és városatyáknak tehát lenne tennivalójuk, s ha a kezdet kezdetén nem a sajtóházak az igazgató-bizottsági fotelek rohamozásával lettek volna elfoglalva, hanem például ráeszméltek volna a munka világán belüli etnikai tisztogatására, s e kérdésben neveztek volna ki egy ankétbizottságot. Akkor nem csak a parlamenti feladatukat végezték volna el, hanem megérintették volna a legfontosabb kisebbségi láncszemet. Farizeusok azok, akik kényelmes fotelekből nemzeti önazonosságról szónokolnak azoknak az embereknek, akiket kipenderítettek a munka világából.

(Az új kor) Csak egy közönséges éjszaka volt, saját kis nyomorúságos gondjainkkal, vívódásainkkal, viszályainkkal. Még nagyon messze vagyunk attól, hogy belássuk, miszerint régi meggyőződéseink veszélyesebb ellenségei az igazságnak, mint a hazugságok. Főleg akkor - hogy Nietzsche nyomán gondoljam tovább ha az új gondolatoknak még nincs hazája. Az új kor minden bizonnyal elkezdődött, de hazára még nem lelt.

(Tanulságok) „A nép - írta Machiavelli -, amely hosszú ideig egyetlen fejedelem alatt élt, s aztán valami váratlan esemény folytán szabaddá lesz, nehezen tudja megőrizni szabadságát." Néha érdemes hallgatni a régi bölcsekre, hogy megértsük, tulajdonképpen mit akar néhány pártunk a feltétlen tekintélytisztelet követelésével. Jól van, bíráljatok, de építő jelleggel, mondták a tegnapi kiskirályok. Véssük a fejünkbe, ha ilyesmit hallunk, akkor máris veszélyben a szabadság, mert ebben a mondatban az is benne foglaltatik, hogy valaki eleve tudja mi az igaz és mi a hamis, meg azt is, hogy mi fán terem építő jellegű bírálat.

(Vigyázat: őszinte és becsületes!) Egy őszinte és becsületes ember jött velem szemben. így nevezi mindenki. Szerettem volna kikerülni, de későn vettem észre. Több mint fél órámat elpocsékoltam vele, nem is beszélt másról, csak arról, hogy ő mennyire őszinte és becsületes. Meghűlt bennem a vér. Nem mertem előtte semmiféle véleményt formálni a világról, s csak azt ismételgettem: mennyire hiányoznak az őszinte és becsületes emberek. Az első alkalmat kihasználva búcsút vettem, valósággal menekültem előle, szerettem volna találkozni egy ismerőssel, aki nem ennyire őszinte és nem ennyire becsületes, de van véleménye a körülöttünk történtekről.

(Nemzedékemről) Montaigne mondata üt szíven. Leírja, hogy minél idősebb, annál szívesebben kifecsegi az igazságot. Évek múltával engedékenyebb lesz a fecsegéssel szemben. Mennyire másként beszél ez a bölcs, mint Bácskában szokás. Nálunk, ha valaki óvja tekintélyét, amit évek hosszú során vívott ki magának, ha azt akarja, hogy tiszteljék ősz haját, akkor visszavonul és hallgat, esetleg duzzog, meglehet, hogy jobb világról álmodozik, de csak dohog magában, mindig valami másról szeretne beszélni. Ez kínoz, midőn az új nemzedékek kegyetlenül rögös útjára gondolok. Nekik nemcsak a múlt lesz nehéz, hanem a

58