Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 12. szám - Faludy György: Véres évszázad (versciklus)

Jaurés s Bebel jöttek, mikor az óra tizenkettőt vert, a baseli dómba.

Röhögtek rajtuk. Ok a Rotterdami

sírjához álltak. „Jöhet," mondták, „bármi, nekünk béke kell, béke! Nagyon félünk, Erasmus Mester, imádkozz miértünk."

1914

Emlékem halvány. Kutya Szerbiáról üvöltöztek kis teherkocsikon.

Azt képzelték, hogy a háború mámor, diadalmenet, muri s nem iszony.

Később fényképek. A vonaton lelkes katonák, búcsúzó lányok, nagyon sok kókadt virág s ujjongás, de rejlett a cécóban valami borzalom.

Apám is ment. A többi tiszttel bőven ivott, kártyázott és bajuszkötővel aludt. Ez nagyon fontos volt nekik.

Am ő sejtette, hogy egy napon elfogy kard, ágyú, császár s azt sem hitte el, hogy a zászló attól győz, ha lengetik.

1923

A tudomány jelen állása

Földünket ember vagy ágyúgolyó el nem hagyhatja. Nem jön ily csoda. Energiánk igen csekély. A hold túloldalát nem látjuk meg soha.

Több százezer fényévnyi a Tejút. Csillagképeivel ez tölti be az űrt, továbbá a nem látható, súlytalan anyag. Éter a neve.