Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 12. szám - Gion Nándor: „Eljutottunk oda, ahonnan elindultunk"

Azután beszélgethetünk akármiről, amíg iszogatunk. A lényeg az, hogy most itt vagyok. 1993 óta minden évben megjelenik egy könyvem. Filmeket is csináltak a könyveimből. írok a folyóiratokba. Megjelenési gondjaim nincsenek. A rádióban közöltek hangjátékaimat. Az írószövetségben szépen elvagyok, s azzal együtt, hogy próbálom folytatni azt, amit még ott Délvidéken elkezdtem, folytatni annak az eseménysorozatnak a leírását, amiről tudok, ami bennem van és amit meg kell írni, azt csinálom, s ugyanakkor közben születnek ilyen írások is. Ezek remélhetőleg jók lesznek, és azért örülök még külön, hogy bekerültem ebbe a társaságba, mert itt jól érzem magam. Azt sem mondanám, hogy ezen kívül rosszul érzem magam, mert olyan divatos hangoztatni, hogy Budapest mocskos, meg ez az ország csúnya és rossz. Én nem tartom ilyennek. Ami valójában zavar engem, aki azeíőtt csak vendégként jöttem ide, de most már itteni lakos vagyok és ebbe kell beilleszkednem, az zavar igazából, hogy túl sok a rosszkedvű ember. Több jókedvű embert szeretnék látni. Persze beszélhetünk, hogy mennyi kifogásolnivaló van az emberekben, meg az országban is. Én mindig szerettem ezt az országot, kívülről is, belülről is szeretem. Ebből kifolyólag szidhatom is. írhatok ilyen novellákat is, amiket írtam, de máshol nemigen tudnék élni és nem is akarok.

2000. december 14.

15