Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 12. szám - Gion Nándor: „Eljutottunk oda, ahonnan elindultunk"
Búcsú Gion Nándortól Gion Nándor „Eljutottunk oda, ahonnan elindultunk" Bemutatkozó előadós Bemutatkozásként annyit, hogy 1941-ben születtem mint a királyi Jugoszlávia állampolgára. Királyi Jugoszlávia, ezt fontos hangsúlyozni. 1941. február l-jén. Úgy jó két hónap múlva magyar állampolgár lettem, mert Magyarország visszacsatolta a Bácskát. Én Bácskában születtem, Szenttamáson. Akkor négy évig magyar állampolgár voltam, azután a szocialista utód Jugoszlávia állampolgára lettem anélkül, hogy elmozdultam volna. Onnan néztem a világot, Szenttamásról, s az a világ nem nagyon tetszett nekem. Azzal együtt nem nagyon tetszett nekem, hogy akkor fölemelkedőben volt a családom. Ezt úgy kell értelmezni, hogy a paraszti sorból az apám iparossá kapaszkodott föl. Kőműves lett. Többen kutakodtak aziránt, hogy kissé furcsa nevem van, Gion, honnan származunk. Az egyik ilyen ambiciózus rokonom előállt egy teóriával, hogy mi valóban francia nemesek leszármazottai vagyunk, akiket Mária Terézia betelepített a Dél- Alföldre, a Bácskába, Bánátba. Nekem ez kezdettől fogva gyanús volt, mert ahogy én a családra vissza szoktam kérdezni saját emlékezet alapján, valamennyi ősöm abszolút nincstelen, földhözragadt magyar paraszt volt. Nekem ez a nemesi vonal valahogy nem tűnik túl hitelesnek. Egy másik rokonom, aki alaposabb volt és alaposabban utánanézett, hogy honnan is származunk, végül listával állt elő, s ebből kiderült, hogy a lehetséges ősünk tényleg francia volt. Elszász-LotharinElhangzott 2000. december 14-én, a Magyar Művészeti Akadémián. Megjelent a Magyar Művészeti Akadémia Akadémiai beszélgetések, 5 című kiadványában. A szöveget Nagy Franciska gondozta. Előadásában Gion Nándor kérdésekre is reagált, a kérdéseket elhagytuk, s ugyancsak elhagytuk a beszélgetés záró, a korábbinál oldottab részét. (A Szcrk.) 3
