Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 11. szám - Szekér Endre: „Király nélkül" maradtunk (Illyés Gyula a Forrásban)

pott a szerkesztőség verseket, így a Törmelékről törmelékre című verssorozatot, mely a Forrás

1983. decemberi számában jelent meg. A kéziratban legtöbbször nem szerepelt külön a cím a kisebb versek élén, és csak később írta oda a versekhez, oldalt, ceruzával a címet: az első sorokat kiemelve. Pl.: „Szitkok, sziszegtető kínok."Van olyan kézirat, melynek a géppel írt „Töredékek" címét megváltoztatta a költő, és az első sort tekintette verseimnek: „Mikor hitele semminek."

A Tomisban megjelent versek közül - most Illyés Gyulára emlékezve születésének századik évfordulóján - hadd emeljük ki az Üdvösség vagy halál címűt, melyet Németh László születésének nyolcvanadik ünnepére írt. Illyés naplójegyzeteiben (1975-1976) drámai hitelességgel érezteti a halál-közelséget, az „ijedelmet", „a Kháron követelte átviteli díjt", majd a csak pár szóra szűkülő mondatokban a szörnyű tény megmásíthatatlanságát („Laci meghalt. Kora délután hozta a hírt Flóra."). Később vissza-visszatér Németh László halálára, megnövekedett „árvaságáról" ír, a ravatalnál elmondandó búcsú fájdalmas visszautasításáról, esetleges újabb szívrohama miatt. Megírta a búcsúztatót, melyet Sinkovits Imre mondott el a temetésen. „Harci társa voltam Németh Lászlónak", írta Illyés a Németh László ravatalánál elmondott búcsúztatójában, mely az Elet és Irodalomban jelent meg. Naplójegyzeteiben pedig sokszor említi, hogy mindig érzi „Németh László hiányát", napjai „ürességét", a „gyász" oldalról kapott golyóját, mint „egy merénylő fegyveréből". A Forrás 1981. júniusi számában megjelent Üdvösség vagy halál című verse Németh László „szívós alázatát" dicséri, a „jövendőnk" szolgálatát, „nemes példáját": „adófizetőid vagyunk", állapítja meg. A „kezünkre kapott hit elsikkasztóivá" váltunk mindnyájan. És az egész magyarság, történelem és irodalom Ady-vers idézte örökség megtartásának, a „Templom" fölépítésének kötelessége hárul ránk: „Vagy fölépítjük mi is azt a Templomot, / vagy népét Hadúr is szétszórja / s a kárhozókra, kőre kő, / a büntető / idő botja kopog."

„Vörösmarty a Szózat-ban még így írta: 'Itt élned, halnod kell.' Illyés törölte a halált a verssorból, és legfontosabb tanulmányainak gyűjteménye fölé így illesztette címként: „Itt élned kell." - mondta Illés Endre Illyés Gyula ravatalánál (1983. április 22.)

Király nélkül maradtunk Illyés Gyula halála után.

De királyi, gazdag örökségét őriznünk kell.

Illyés Gyulára emlékező összeállításunk szerkesztésében közreműködött: Lengyel András. Szerkesztőségünk köszönetét mond Illyés Máriának a szám összeállításához nyújtott segítségéért.

103