Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 11. szám - Kovács Sándor Iván: „Szegény Zrínyi, ha ehetett volna abból a vaddisznóból is..." (Illyés-emlékek, levelek, dokumentumok)

Alább Illyés gyula huszonnyolc rövid levét adom közre és azokat az írásait sorolom fel (többnyire a hozzájuk tartozó gépiratokkal és korrektúrákkal együtt), amelyeket megőriztem, és amelyek Illyés által jóváhagyott formájukban 1972 és 1982 között a Kortársban megjelentek. A korrektúrák Illyés munkáinak majdani kritikai kiadásához nyújthatnak segítséget. Illyés néhány levele és üzenete még elő kell hogy kerüljön dobozaimból.

1.

1972. április?

Biztosan levélben kértem Illyéstől az 1972/6. számhoz a Dózsa György beszéde a ceglédi piacon kéziratát, de ez a levél és Illyés válasza most nincs kezemnél. A ceruzával leírt másolat gyönyörű munka: Illyés az exkluzív, bordázott sárgás papíron ereje teljében rótta sorait, s pontosan három Kortárs-oldalt csinált; a címet kétsorossá tette, és még lezárta a verset egy kis „nyomdadísszel" is (ez lemaradt a hasonmásról). A Dózsa-verset a lapban egy Dó- zsa-breviárium követte Engelstől Fodor Andrásig; megszólalt még Hídvégi Lajos (Cegléd és Mezőtúr piacán), Kulin Ferenc (Petőfi és Dózsa), kedves szegedi professzorunk, Baróti Dezső (Juhász Gyula Dózsa-verseiről) és évfolyamtársam, Kardos József (A Dózsa-motívum Illyés Gyula költészetében), Perjés Géza pedig Gergely Sándor Dózsa-regényét vette vizsgálat alá „történész szemmel". Ahogy Illyés mondaná, ez a hagyomány-aktualizálás is „múltteremtés volt" (vö. szavaival: „a múltat is teremteni kell"); némi személyességgel ismét. Én ugyanis a XVI. századi alapítású mezőtúri református gimnáziumba jártam, amelynek az államosítás után Dózsa nevét kellett felvennie.

2.

1972. augusztus 19.

Kedves Barátom,

Itt küldöm a versmásolatot.

Az említett fénykép - a pirostojással - közléséről, kérem, mondjunk le. Nem ismerek rá szüléimre.

Örülnék, ha tudatna, milyen képeket szándékoznak megjelentetni.

Baráti üdvözlettel

Illyés Gyula 1972. VIII. 19.

A versmásolat: a Segesváron (1945) két kézirat-lapnyi, lila tintás szép másolata; lásd Kortárs, 1973/1. A tojásos fotót (1906?) Fodor Ilonától kaptam. Egész alakosan csak a kis Illyés látszik rajta. Talán így is kértem, mert a kép engem József Attila hasonló fényképére emlékeztet: ő puskát fog kezében. Valahogy belevetítettem ebbe a két alkalmi felvételbe kettejük egyéniségének különbözését. A „nem ismerek rá szüléimre" az egész képre vonatkozóan nem állhat (lásd Fodor Ilona könyvében: Szembesítés. Illyés Gyula útja Párizsig, 1975): az Illyés-szülők azon szép, komoly, méltóságteljes emberalakok. Illyés csak a képrészletre mondhatta ezt. Kérésére 1972. szeptember 5-i levelemben tudattam vele, hogy milyen képek közlését tervezzük.

80