Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 11. szám - Domokos Mátyás: Mit rejt az irattartó?

A levél szövege a következő:

Központi Bányászati Múzeum Sopron, 1979. június 4.

H-9401 Sopron, Templom u. 2.

Postafiók 145.

Telefon: (99)12-276, (99)12-667

Illyés Gyula úrnak

Kossuth-díjas költő

Budapest

Józsefliegyi u. 9.

1025

Igen Tisztelt Illyés Gyula!

Örömmel fedeztük fel a Magyar Irodalmi Lexikon Illyés életrajzában az itt következő két félmondatot: „...1921-ben Párizsba jut. Kezdetben bányászként dolgozik..."

Nagy megtiszteltetés lenne múzeumunkra, ha csak röviden is összefoglalná számunkra közel hat évtizeddel ezelőtti bányászélete emlékeit. Megkülönböztetett szeretettel és érdeklődéssel várt kéziratának a múzeum jövő évi újranyitása kapcsán megjelenő évkönyvünkben előkelő helyet biztosítanánk Petőfi Sándor „Bányában" c. versével együtt.

Megértő segítségében bízva kívánok bányász köszöntéssel

Jó szerencsét! Molnár László Múzeumigazgató

Illyés Gyula válaszlevelének részlete is fennmaradt a hagyatékban:

Bányász köszöntéssel: magában ez a két szó behozta szobámba azt a nem kellemetlenül nyugtalanító légkört, amit az irodalmi szakértők ihletnek neveznek. Eltelt mégis némi idő, amíg tollat emeltem csákány-látta jobbomba, valamiféle röstelkedéssel; hogy ahhoz a régihez képest milyen pehelykönnyű ez a kenyérkereső szerszám.

*

A Lent és fönt - bányák és kohók kéziratát rejtő irattartóból egyébként más darabkái is előkerültek az évtizedeken át tervezett, de félbe-szerbe maradt regényfolyamnak, s ezek, akárcsak az itt közre adott részlet, ugyanilyen csodálatosan eleven és tündökletes életteljességgel jelenítik meg a húszas évek észak-francia bányavidékének a világát, vagy a Hunok Párisban lehetséges folytatásaként „Bátyám regényét": a Feri bátyjával Párizsban és a dél-franciaországi „hegylakók közt" együtt eltöltött időt. A 20. századi magyar prózaírás egyik csúcsteljesítményéhez méltó végső érettséggel ábrázolva az első nagy háború után világgá szóródott „étrangerek" és őslakók lenti életét.

19