Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 11. szám - Domokos Mátyás: Mit rejt az irattartó?
Domokos Mátyás Mit rejt az irattartó? Ifjúságának Franciaországban töltött éveiről és Párizsba vezető viszontagságos útjáról számos feljegyzést, naplójegyzet-töredéket vetett különböző időpontokban papírra Illyés Gyula. Egy életregény-sorozat emlék- és élményanyagát rögzítő darabokat, amelyekből egy kötet, a Hunok Parisban el is készült. Ezt a végleges formát öltött művet a második világháború éveiben kezdte el írni, azokban a napokban, amikor Párizst már elfoglalták a németek, s néhány fejezetét meg is jelentette azon frissiben a Magyar Csillagban, majd a háború befejeződése után az újraindult Válaszban. A Hunok Parisban 1946-ban a Révai könyvkiadó jóvoltából aztán könyvalakban is napvilágot látott. - 1970-ben, amikor ez a regény az író Életmű-sorozatának egyik darabjaként újból megjelent (ez volt a könyv harmadik kiadása), Illyés Gyula egy fejezettel megtoldta az eredeti művet. Ez a fejezet, Utóirat 1970-bői, arról tájékoztatta az új kiadás olvasóit, hogy a szerző eredetileg több kötetre tervezte regényét, s a Hunok Parisban „annak csak az első része, bevezetője". A korszakábrázoló regényírói vállalkozás nyitányát azonban egy másik korszak, a negyvenes évek második felének harcosan rövidlátó kritikája lesöpörte „arról az épp akkortájt fölállított ékes-széles polcról, melyen a magyar fizikai dolgozók, a magyar forradalmárok újabb irodalmi megörökítéseinek kellett volna sorakoznia - ha belőlük csak egy fél polcnyi, egy saroknyi is - elkészül." Megszívlelni érdemes tanulságokkal szolgál, ezért érdemes bővebben is idézni ennek a politikában gyökerező kritikai látászavarnak az írói diagnózisából: „Az írásban is élesen, de élőszóval még élesebben megfogalmazott kifogás - az akkor szokványos megtárgyalásokban, referátumokban - könyvem ellen az volt, hogy hőseit az író felülről lefele nézve ábrázolja, a megmosolyogtatás és nem a megrázás szándékával, magát a mozgalmat pedig nem belülről, hanem kívülről festi, lelki motívumoknak adva elsőbbséget ott is, ahol a történelmiszerűség predominálása a nyilvánvaló, stb. A legmeghökkentőbb a változatlanul ismétlődő konklúzió: a könyv életrajzi regény, mégpedig arról, hogy írója mint fordít hátat a munkásságnak, a forradalom ügyének. Akkor alakult ki az a tetszetős, mindmáig szapora használatú formula: szerzőnk, az egyszerű vidéki fi, Párisban közel került a munkásság világához, de aztán - művész és más polgári körök hatására - elszakadt tőle. Akkor, ott fonódtam legszorosabban ehhez a világhoz. - Folytatódik az írói önvallomás, a vaksi kritikák műpusztító következményeire is rámutatva. - De a félremagyarázatok - a vádak - fele is elég lett volna, hogy megállítsam a tollat, s a folytatásokkal, jegyzetekkel telítődő iratgyűjtőt összekössem, föltegyem egy szerény otthoni polc tetejére." Ez a félretett iratgyűjtő ma is megvan az írói hagyatékban, s belőle került elő nemrégiben a Lent és fönt - bányák és kohók címmel 1979 nyarán készült és ismeretlen okból befejezetlenül maradt fejezet is, amelyet a soproni Központi Bányászati Múzeum akkori igazgatójának, Molnár Lászlónak a levélbeli megkeresésére és kérésére kezdett végső formába önteni Illyés Gyula. 18
