Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 10. szám - Kun István: A Kálvária stációi (Szabolcs-Szatmár-Bereg keresztje)
Az első az, hogy a körülbelül tízezer tonnára rúgó éves uniós exportunkat súlyos vámtétel nehezítette. Ezt a Torgyán-korszakban sikerült töredékére, a vámérték tíz százalékára csökkenteni. Az ám, de a környező országok - köztük Románia és Csehország - vámmentességet kaptak, nagyjából akkora mennyiségre, mint amennyit mi az unióba szállítottunk volna. Ez gondokat okozott, azonban 2002-re a vámkedvezmény a mi termelőink esetében is vám- mentességre változott. A szállításnak nem lenne akadálya, ha ebben az évben meg nem fagyott volna el szinte embrió nagyságban az akácvirág. A jövő azonban mégis biztató, mert a magyar akácméz a legkiválóbb termékek közé tartozik, és a keleti végek rendelkeznek a legnagyobb összefüggő akácerdőkkel. A méhészek jövedelme azonban nem egészen ettől függ. Bizonyos, hogy technológia-váltásra lenne szükség, ami nem megy máról holnapra. Most a méhkaptárak túlnyomó többsége úgynevezett fekvő kaptár - a Boczonádi különféle típusai -, amelyek százéves konstrukciók, és bármennyire megbecsültek, olyan korból származnak, amikor nem számított túl sokat a munka termelékenysége. Ilyen kaptárral egy ember legföljebb 30-40 családot képes gondozni, ha nem vándorol vele, és a pörgetésnél van segítsége. Az éves költségeinek levonása után legföljebb annyi marad számára, amennyiért mások három hétig napszámba járnak. A vándorlással több méz begyűjthető, de ugrásszerűen megnőnek a költségek, ugyanígy a méhcsaládok számának növelésével is. (A segédmunkaerőt alaposan meg kell fizetni, mert kevesen vannak, akik vállalkoznak rá, hogy egyáltalán ki merjék nyitni a kaptárát.) Termelékenyebb berendezésekre van szükség - amúgy beszerezhetők és terjednek is az országban -, az úgynevezett rakodó típusú kaptárakra, amelyek esetében akár megtöbbszörözhető az egy ember által kezelhető családok száma. A tevékenység csak akkor eredményez sikert, ha vállalkozásban és jövedelmezően folytatható, ami eddig az ország gazdaságirányítását nemigen izgatta. A nyolcvanas években például kiderült, hogy a méz és a nyúl éppen akkora exportbevételt hozott, mint amennyit a gyógyszeripar. Csakhogy míg az utóbbiba mil- liárdokat fektettünk be, a két „apró" ágazatba egy megveszekedett vasat se, azok a lakosság áldozatvállalására épültek. Ez az, ami nem mehet sokáig, ezért a méhészetben is változásokra lesz szükség - amelyeknek mélységét azonban a békéscsabaiak tanulmánya nem tárta föl. A tanulmány természetesen nem feledkezik meg a kisállattenyésztésről, a nyúlászatról sem, mondván: ennek az Alföldön hagyománya van, ugyanakkor jellegzetesen kiegészítő tevékenység, kapcsolódik a családok jövedelemszerzéséhez. „Az üzemméretek ebben a tenyésztői körben csak egészen kivételesen haladhatják meg a családi munkaerő-kapacitást... “ Hogy a szemlélettel mi a bajom, arra még visszatérek, de álljon itt a fejezet (3.3.2.4.) címe: Kisállattenyésztők szakszövetkezeti intézményrendszerének létrehozása. Nos, ez az. A szak- szövetkezetek - mint sajátos termelésszervezési rendszerek - már a nyolcvanas években a szó szoros értelmében halódtak, végül az új szövetkezeti törvény (1992. évi 1. törvény) meg sem említi ezt a formát. Vagyis végletesen elavult. Feltámaszthatatlan. A tanulmány készítőinek képzeletében azért még jelen van! Amit aztán a tanulmány a külterületi természetes baromfitenyésztésről ír, az minden alapvető értékünket tagadja, olyan retrográd módon gerjeszt illúziókat, ami felülmúlja a Tor- gyán-párt elmúlt évtizedben nyújtott demagóg „teljesítményét" is. így ír: „A szuperintenzív technológiák mellett a természetes baromfitartás ma is életképes lehet, hiszen ez a tartási mód kevesebb külön takarmányt és kisebb energiaköltséget, épület- és gépberuházást követel. Nem nélkülözhető azonban az edzettebb, régi baromfifajták tenyésztésének újjáélesztése... (Ezek) ugyan lassabban növekednének, de húsuk fehérjedúsabb, ízletesebb, aro- másabb lenne, és az igényesebb vásárlók számára biohúsként volna értékesíthető. így kevesebb energiafelhasználással, olcsóbb takarmányozás mellett, kevesebb egyed nem tömegszerű nevelésével az intenzív tartásénál nagyobb jövedelem lenne elérhető." Ami a jövedelem dolgát illeti, arra rögvest visszatérek, csupán megjegyzem, hogy a tanulmány szerzői ez esetben összetévesztették a jövedelmet a bevétellel. 95
