Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 10. szám - Fekete J. József: Ember és Táj (A Trianon utáni vajdasági művészetszemlélet interkulturális vetületei Herceg János értekező prózájában)

nyciről beszélt kidüllesztett mellel: hogy zsebórájával két olaszt vert agyon és hasonló hősi meséket. S később, amikor elhagytuk a latint, és helyette a cirill ábécét kezdtük tanulni, amikor elmerült Cicero, és felbukkant Nemanja Stevan, és amikor Japan Djurónál a kis gimnazisták féláron biliárdozhattak; amikor ugyanaz a zsa- kettes figyelmeztetett, hogy olyan magyar versek is vannak, amelyeket nem kell felmondani, de otthon, magán- szorgalomból mindenki megtanulhatja őket; amikor a Pávó fiúkat kicsapták, mert egyik éjszaka festékes vödörrel járták be a várost, és a házak falára rápingálták a Szózat négy legszebb sorát. De ki látta akkor mindezt ennyire torzítva, és ki tudta közülünk, hogy mire készülünk? Hiszen valójában semmire sem készültünk. Amivé lettünk, a véletlen segített hozzá, s amit akkor elvesztettünk, most kezdjük megtalálni." Vojvodimi Szemle. 1941. 2sz.

87 Német polgárság magyar földön. Kalangya. 1942. 4. sz.

88 Irodalmi társasága régi Bácskában. Kalangya. 1942. 9. sz.

89 vö. Egy akol - egy pásztor. Kalangya. 1943.1. sz.

90 El egészen addig, hogy 1950-ben a magyartanároknak magyar irodalomtörténet híján Mladen Leskovac Petőfi-tanulmányát javasolja előkészületi anyagul. (Egy vajdasági szerb író könyve. Magyar Szó. 1950. január 22.)

91 Magyar Csillag. 1944.4. sz.

92 Három évvel később, 1947-ben a 7 Napban ugyanennek a szellemi együttesendülésnek a visszhangját érzi kicsengeni, midőn Jugoszláviában Petőfi szerb fordításban jelenik meg, Magyarországon meg kiadják Ivan Goran Kovacic Jama című poémáját.

93 E kapcsolatok tudatosításában számos neves és névtelen segítő vett részt. A becsei Szülik József, aki a zombori Bácska 1890. és 1891. évfolyamában adott közre Branko Radicevic magyarra fordított verseiből, a következőképpen indokolta e munkájának szükségét: „a művelt magyar úriosztály becsmérlőéit néz a szerbre, melyet magánál alacsonyabb kulturális szinten állónak tart. Szerény munkálkodásommal intelligenciánknak ezen tévhitét kívánnám elmulasztani és bizonyítani, miszerint a szerb poéták művészete minden figyelmet megérdemel". Idézi Herceg: Radicevic versei magyar fordításban. Híd. 1948.3. sz.

94 idézi Herceg: Jakov Ignjatovió Híd. 1950. 6. sz.

95 „Kosztolányi életművében csak itt-ott találjuk meg jellegzetes és félreérthetetlenül határozott körvonalait ennek a tájnak s az itteni embernek, az ő vidéke a magyar kisváros általános rajzához igazodik. Hcrczeg Ferenc a K. u. K. gyarmatosító politikájának »áldásait« hirdette egy vékonypénzű uralkodóréteg vidám históriáiban. Papp Dániel kezéből viszont túlságosan korán hullott ki a toll ahhoz, hogy alkotásaiban a »tündérlak« reálisabb alapot kaphatott volna. Csáth Gézát megejtette az élet misztériumokkal teli árnyjátéka, tekintetét elhomályosította a morfium, Gozsdu Elek pedig a magyar fin de siécle utolsó mohikánjaként menekült riadtan a magányba a korforduló ellentmondásoktól terhes új viharai elől." - állítja Herceg, és ezzel indokolja, hogy a vajdasági regionalitás előbb a szerb irodalomban bontakozhatott ki. (Tavaszi temetés. Magyar szó. 1958. jún. 29)

96 Szeli István: Herceg János értekező prózájáról, in. Emlékezések könyve. Forum Könyvkiadó. Újvidék. 2001.

97 Tavaszi temetés. Magyar Szó. 1958. jún. 29

98 A szülőföld és az ország változásai. [1962.] in. Hazulról. Forum Könyvkiadó. Növi Sad. 1965.

99 Herceg a múlt század hatvanas éveiben - talán valami szocialista irodalompolitikából fakadó köz- megegyezéstől vezérelve - pejoratív értelemben használja a regionalizmus terminust, noha ■ szemléletbelileg éppen annak a megvalósulását ösztönzi. Ezekben az írásaiban mintha összetévesztette volna a provincializmust a regionalizmussal.

'«o 7 Nap. 1969. aug.29.

101 Nem vagyunk egyedül. [1964.] in. Hazulról. Forum Könyvkiadó. Növi Sad. 1965.

102 Utasi Csaba: Irodalmunk és a Kalangya. Forum Könyvkiadó. Újvidék. 1984.27. o.

83