Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 10. szám - Lackfi János: Az az elektrosokk; Mogyorók; Eol furulya (versek)
Lackfi János Az az elektrosokk Lengyel Balázsnak Amikor a kifutópálya gyorsuló szakasza után egy rándulással felemelkedik a gép, s közben melletted újságot olvas, fecseg, aludni hunyja szemét az utastárs, nos akkor, bármennyit is utaztál már, torkon ragad a tér... Ugyanígy, ha a lift megindul egyszeriben veled, és levitáim kezdesz, századszorra is össze ugrik a gyomrod... Vagy amint egy halványan ismerős arc felbukkan, s rögtön beugrik egy régi pillanat, ferde fénykéve vagy szűrt napsütés, telt vagy levegős, friss szag, szín, állag, meg tán, hogy mit mondott akkor valaki benned, kívüled... Mihez is hasonlíthatnám még azt az elektrosokkot, jó verset olvasni milyen? Mogyorók A vízilabda-válogatott valamelyik meccsén hatalmas nemzetiszín kesztyűket osztogattak, Bori sógornőm hazahozott egyet, kétéves Johanna lányom pedig a kesztyűbe konyákig belecsusszant, apró karral hadonászva rohangált fel-alá a lakásban, és üvöltötte: HAJRÁ, MOGYORÓK! Egyszer aztán itthon sikerült megkaparintania a feketére égett, neki éppoly irdatlan méretű 46
