Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 10. szám - Báthori Csaba: Kosztolányi-kámea; Szamárbőr; Holt ciprusra jutó rózsa; Téli elégia (versek)

Mindent magamra öltök. Mind, ami Enyém, idegen. Készen a ruhám. Kint jóvá írom hámló figurám.

Holt ciprusra futó rózsa

Egy fénykép alá

Magasra rugaszkodik élő, magasba tűz a holt - magában nőtt afeketéllő ciprus, míg haldokolt.

De most a törzs rózsavörösben virágra vetkezik - lélegzet fogytán, már időtlen, földre emlékezik.

Felhőbe szimatol, s megosztva vörössel feketét serényen, holtan hazahozza, amit megvont az ég.

Se gyökerét, se vézna ágát nem táplálja a föld.

Az égre tárja vak bizalmát, mit földtől örökölt.

Megmaradt égig elevennek s szívhangot álmodik - amíg a rózsa kúszva serked, holtra támaszkodik.

Mert holt, ki fenn van. De feléleszt holt hitével e kincs számasincs rózsanemzedéket. Önként segít, ki nincs.

Csak holtak vezetnek magasra törekvő elevent.

Elő halandó létrehozza, ami holt odafent.

43