Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 5. szám - Buda Ferenc: Rendkeresés (Jegyzetlapjaimból)

pokra - az más. Az jó (volna). De az, hogy örökösen úton legyek? Már nem nekem való. Pedig jövő ősztől fogva - legalább is az ország határain belül - ingyen utazhatok. Lám, szinte mindent megkap az ember előbb-utóbb. Mondjuk: inkább utóbb. Csak nagyritkán, elvétve a maga idejében.

(Jaj: hiába tűnt el a színről a két ifjú hölgy - most meg a harsogó hangosbemondó ront bele világomba.)

* * *

Verseskötetemhez (Arvaföld) telefonon kéri a kiadó a fülszöveget. Ezen gondolkodom. A Föld árvasága. A magunk árvasága. Miközben e szavakat írom, ismét tetőzik a Tisza. Ennek kapcsán újra csak az jár az eszemben: a Föld árva volta a magunk mostoha voltából ered.

* * *

Még egy palindrom:

(Bürokratikus útvesztő)

Akták átka

* * *

Második elemista koromban, a második világháború után vettem - mert kaptam - kézbe először Gárdonyi Géza könyveit. Ezt megelőzően negyveimégy frontát- vonulásos őszén - a front ezúttal nem időjárási fogalom gyanánt értendő -, szóval: negyvennégy őszén a Debrecent sújtó bombázások elől anyámmal együtt alsójózsai rokonainknál meghúzódván, az egyre korábban leszálló estéken a nálam évekkel idősebb unokanővéreimmel még Jókait olvastuk fennhangon, egymást váltogatva a karcsú koromcsíkot eregető napraforgóolaj-mécses pisla fénye mellett. Szeretve mind a vérpadig - ez volt az első - számomra első - Jókai-regény. Aztán jött sorra a többi, az 1925-ös centenáriumi kiadás kötetei: Erdély aranykora, Törökvilág Magyarországon, És mégis mozog a föld, A kőszívű emberfiái - de nem sorolom: ezek már a későbbi évek élményei. Hogy mennyire hatottak rám, az abból is érzékelhető, hogy amidőn az iskolában a török hódoltság koráról, a kuruc időkről s a 48-as szabadságharcról kellett tanulnom, szívesebben hittem Jókai Mór kilom- bosodott képzeletének, mintsem az osztályharc szempontjaihoz igazított, kopár és sematikus tankönyveknek. Humán műveltség tekintetében is sokat köszönhetek Neki. A sok-sok idegennyelvű kifejezés eleinte megnehezítette ugyan a művek folyamatos élvezetét, ismételt elolvasás után azonban ezek jelentése a szöveg összefüggéseiből többnyire megvilágosodott. (Jókai révén tudtam meg például, hogy szegényparaszti, kispolgári vagy proletár származású unokatestvéreimet, ha nem szegényparaszti, kispolgári vagy proletár származásúak lennénk mindannyian, hanem - teszem azt - arisztokraták, akár cowsme-nak is szólíthatnám.)

De kanyarodjunk vissza Gárdonyihoz. Az én falum című novellás kötetét - ahogy az elején említettem - valamikor 45 elején, közvetlenül a háború befejeztekor (vagy tán egy kicsikét előbb) adta kezembe anyám - az én drága anyám, akinek teljes iskolázottsága hajszálra megegyezett az én akkori iskolázottságommal, de aki olvasni nemcsak hogy szeretett, hanem szánt is rá mindenkor időt, ha egyéb teendői ezt megengedték, s aki soha nem nézte rossz szemmel, ha a

31