Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 5. szám - Pünkösti Árpád: Rákosi mentében (Az 1956-os lemondás legendái és a valóság)
Pünkösti Árpád Rákosi mentében Az 1956-os lemondás legendái és a valóság 1956 nyarára a Kreml egyre tanácstalanabbá vált, hogy hová vezet a „liberalizálás" a tábor országaiban. Ez persze nem jelentette azt, hogy nem voltak csalhatatlan tanácsaik a nyugtalanságok kezelésére. A Rákosi Mátyás (RM) által kért - Farkas-ügyben járatos - megváltó, az ortodox Szuszlov, 1956. június 7-én érkezett Budapestre „üdülni", feleségestül. Ha nem is volt arra kapható, hogy minden nem tetsző jelenséget a „jobboldali" veszély számlájára írjon, a hatalmi viszonyok megőrzésére törekedett. RM előzetes számításainak megfelelően, teljes tekintélyével mellé állt. Tudta, hogy a törvénytelenségek firtatása RM legsebezhetőbb pontja. Anélkül, hogy végig merte (merték) volna gondolni, hogy Sztálin leleplezése után mi legyen a bűnrészes sztálini garnitúrával, Szuszlov csupán annak megállapításáig jutott el, hogy a Farkas Mihály-ügyet Kovács és Kádár a „Rákosi et. elleni támadásra szeretnék felhasználni". Hogy miért támadható, nem érdekes, a lényeg, hogy maradjon minden változatlan. Nem jött rá, hogy a szovjet birodalmi érdekek megőrzése miatt is változásra lenne szükség. A Rákosinak adott menlevele - miszerint: „A pártvezetés leváltása, vagy a Központi Vezetőség szétverése olyan ajándék volna az ellenségnek, amelyeket az nem is vár" - a sztálinista butaság becses alkotása. Pedig pár nappal korábban Tito kereken megmondta Hruscsovnak, hogy nem javítják a kapcsolatokat Magyarországgal, „amíg Rákosi és garnitúrája van hatalmon". Hruscsov is elismerte, hogy a magyar „belpolitikai helyzet egyre inkább kiéleződik", hogy jó emberüket a „bonyolult belső válság" miatt küldték Budapestre, Szuszlov mégis azt jelentette: „nincs válság Magyarországon". Elhitte Rákosinak, hogy csak a humán értelmiség, a pártapparátus egy része, s néhány rehabilitált kommunista elégedetlen. A munkások, a parasztok - „kiváltképpen a szövetkezeti parasztság hangulata" - kiváltképpen jó. (Közben a budapesti követség jelenti, hogy „Rákosi elvtárs nehéz helyzetben van".) A jó hangulat még jobb lett volna, ha az történik, amiről az emberek beszéltek, hogy Szuszlov Nagy Imrét jött rehabilitálni, és rábírni Rákosit, hogy vonuljon nyugdíjba. Az utca tudta, mi a teendő. A pártapparátus figyelte Szuszlov minden mozdulatát. A pártközpont egyik munkatársa húsz perceként telefonált vidékre, hogy Szuszlov Kádárral tárgyal, és még mindig, még mindig nála van. Szuszlov azonban Kádár bíráló szavait is elengedte a füle mellett, mint minden Rákosit érintő kritikát. Maszlagjára mégis vevő volt Moszkva. Mivel Tito vonakodott belépni a szocialista táborba, Hruscsov egyelőre nem ajánlotta fel neki Ráko41
