Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 10. szám - Solymosi Bálint: Helyzetlámpa (versciklus)

V/

Függőben maradt játszma;

„ellátatlan állapot" lett a szerelmi kiteljesedésből. Aranyláz. Guggolok szitával a kezemben a folyóparton, Te meg pörgeted az időt ujjaid között.

w

Véletlenül, ha egyetértenénk közbejönne valami, az már „biztosisten"!

Mondjuk az időpont egyeztetése; hogy Te akkor és ott, feszülten, mikor én (hol?) azt éneklem, „elpattant egy húr..."

vív

Holdfény, némi gúny a torz pofán; megjelenik a monitorokon az úgynevezett „tetszésindex" a legújabb keletkezéstörténetről; elfogadható, mondjuk, mint annak idején a „Kabaré", Lisa Minellivel.

vnv

Már ismeretlen maradsz a magad számára, valahogy úgy, mint a gőzfürdők közönsége számára; egyfelől (te) nem jársz, másfelől (ez) nem járja!

IX/

„Ordögfajzat, te vagy a mindenem!"

Mondta az anyám. Most itt fekszik egy fiatal leány, aki nem mond ilyet, én még kevésbé..., ha lehet. Alszik. Elénk színű, hatalmas felületek szobájában, álmában.

41