Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 10. szám - Kapuściński, Ryszard: Lapidárium IV. ( 4. rész – fordította Szenyán Erzsébet)

1997 áprilisa Kiállítás a varsói „Zachqtában": Jerzy Nowosielski: „Városi táj 1971". A művészet annyi, mint észrevenni azt, ami a városi tájképben - ebben a szegényes, banális, semmilyen tájban - látható, de mindezt másmilyen színekben és formákban látni, nem olyanokban, mint amilyenek felszínesen a szemünkbe ötlenek. Kajetan Sosnowski: „Összevarrás" vagy „Öltések". Szürke lenvásznak, amelye­ken az öltések különböző irányokban futnak, az összevarrt textildarabok, foltok, szövetmaradékok pedig sík felületű, lesimított kollázsokat alkotnak. Halina Chrostowska: figurák, kompozíciók, árnyékok. A művész kísérlete arra, hogy a világot a maga részleteiben, fokozataiban, pillanataiban ragadja meg. Barbara Jonscher: „Vakáció" - nagy, világos, fényes, vibráló foltok. Andrzej Bielawski: különböző mértékben berozsdásodott fémlemezek. Ez az erőteljes vagy kevésbé erőteljes rozsda alkotja a művek eltérő színezetű felületét. 1999 januárja Az Ujazdowski Palotában az „Állam - város - folyók" c. kiállításon. A cím meg­tévesztő, mert nincs itt sem állam, sem város, sem folyó. Tulajdonképpen semmi sincs néhány installáción kívül. Ezek is egyformák, sémájuk könnyen értelmez­hető és reprodukálható, mert leggyakrabban három részből tevődik össze: a - mozgás. Tévé-képernyőn látható mozgás. Emberi test tompa, egyhangú, holdkóros mozgása - akár egy skizofréné; b - hang. Valahonnan egy hangszóróból hallatszik - lehet égzengés, gép zaja, gyereksírás, kutyaugatás - és a mozgáshoz hasonlóan ez is egyhangúan, mecha­nikusan ismétlődik, mint a vonatkerekek zakatolása; c - tárgy. A tárgy leggyakrabban valamilyen mértani formájú objektum, példá­ul egy forgáccsal vagy fűrészporral megtöltött fémhenger, valamilyen doboz, sze­métkosár, kiselejtezett matrac. Minden dologhoz magyarázó aláírás, gyakran pro- vokálóan meghökkentő aláírás tartozik. Egy rozsdás ágydarab neve például „Ariel álma" egy halom összetört, összegörbített evőeszközé pedig „Megkívánás" stb. A kiállítás értelmét legjobban tükröző tárgy egy falra akasztott közönséges fali­lámpa a következő felirattal: „Reinhard Mucha. Luminoform lámpa. Vezeték. Du­gasz. 1981". Willem de Kooning írja Duchampról: „Duchamp egyszemélyes irányzat". Stanislaw Fijalkowski képei figyelmes szemlélődést igényelnek. Teljességüket akkor fedezzük fel, ha valóban összpontosítjuk figyelmünket. Vásznainak tere ugyanis első látásra mozdulatlannak, üresnek tetszik. De mélyedjünk el benne jobban, s csakhamar észrevesszük, hogy ebben a térben a művész elhelyezett va­lamilyen jelet. Ha tovább figyelünk, meglátjuk a következő jelet. Ezek között a je­lek között párbeszéd zajlik. A tér megelevenedik, kommunikálássá válik, beszél, vonz, meghökkent, valamit előrevetít. 25

Next

/
Thumbnails
Contents