Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 10. szám - Kenéz Ferenc: Nagyváradi emlék; Ház a hegy oldalában; Hegy, centi; A fiúk ábécéje; A város egykori bajnoka; Pillangók nyomvonalán (versek)
A fiúk ábécéje Hát jó, akkor szedjük szét a Nyelvet, szedjük szét a szavakat, A magánhangzókat, mássalhangzókat Is, úgy tudok örülni nektek, fiúk, Nincs annál nagyobb dolog, mint ha Látszatja van a munkának, Dobjatok csak ide egy A betűt, Ha lehetséges, jól van, Úgy, most egy N betűt kérek, Koszi, kibabrálunk mi az angyalok Seregével, a rohadt anyjukba, az Égszínkék fityulájukkal, óriás Hófehér szárnyaikkal, add csak ide Azt a GY betűt is, és az L-t is kérem, Lógjon ki a bele annak a kurva Angyalnak, jó lesz ez, fiúk, s Akkor most kérem azt a másik A betűt is, a rohadt életbe, na Úgy, jó, akkor most tárgyalhatunk, Mondd csak, kisapám, most Mondhatod: tulajdonképpen Mi a bajod neked A magyar ábécével? A város egykori bajnoka Vár engem ott egy hely, a nagyszalontai főtéren, ahol az almát majd én mérem, almát, körtét és egyebet, mint apámról, rólam sem tudnak majd egyebet, ki is kacagnak tán a gyerekek, összesúgnak és kikacagnak, hogy lóg a cipőmből a madzag, nem tudják majd mennyi ideát temettem én el odaát, furcsállják tán, hogy mindig mosolygok, ismerni fogják az almás bolondot, ismert leszek, mint kamaszkoromban, mikor a város friss bajnoka voltam,
