Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 9. szám - Petrusevszkaja, Ljudmila: A fekete kabát
És nem csoda, hogy amikor a megöregedett király és királyné eljöttek, hogy ismét megpróbálják rábeszélni Irát, hogy találkozzon a vőlegényekkel (mert azért a férfiak között is akadnak bolondok, akiket egy szép lány arcképének segítségével rá lehet beszélni, hogy házasodjanak meg) - Ira azt mondta:- Dehát nekem már van vőlegényem!- És hol van? - kérdezték csodálkozva a szülők.- Gyertek - mondta büszkén az ostoba hercegkisasszony, és elvezette a királyt és a királynét a rétre, ahol Pjotr Vőlegény szamárral szénát rakott.- Hát akkor, ismerkedjetek meg, ez Vőlegény - mondta Ira az örömtől ragyogva, és elment. A lóvá tett király és királyné odamentek Pjotrhoz, megismerkedtek vele, kiderítették, hogy apja révén herceg, nagybátyja révén márki, megörültek, és nagyon elégedetten, a veszettül ugató kutyák falkájától övezve távoztak a klinikáról. És a megörvendeztetett szülők úgy döntöttek, hogy az esküvőt rögtön a következő reggelre ki is tűzik, hogy nehogy elmaradjon, még csak az kellene. Még aznap este elment Irához a szabó és fehér öltözéket vitt neki: ruhát, kalapot és kesztyűt, és cipőt, fátylat és csokrot is egyúttal, Pjotrnak pedig vittek egy frakkot, egy fehér inget és fehér csokornyakkendőt, az együgyű Ira pedig egész este Pjotrral üldögélve hahotázott: arra gondolt, hogy jól becsapta a szüleit. Reggel Ira még mindig könnyesre nevette magát, és elvezette Vőlegény szamarat a polgármesteri hivatalba, hogy megesküdjenek, Pjotr pedig új öltözékében a szamara mellett lépkedett, komolyan, mint mindig. De mikor hozták a könyvet és felszólították őket, hogy írják alá, Ira alá is írta, de Vőlegény szamár nem tudta, mivel Ira nem beszélte rá. És akkor Ira azt mondta, hogy Vőlegény helyett írjon alá Pjotr. Pjotr beírta a nevét, mindenki pezsgőt ivott, a szertartás résztvevői pezsgőspohárból, Vőlegény szamár pedig vödörből. És aztán Ira hercegnő átnyújtott a szamárnak egy csokrot, amit szamár azon nyomban meg is kóstolt, az anyu és az apu pedig gratuláltak Irának és megpuszilták őt is és Pjotrot is. És ekkor az együgyű Ira szívből felkacagott:- Anyu, apu, de hiszen az én férjem egy szamár! Őt pusziljátok meg! És a semmitől már meg nem lepődő apu és anyu így kiáltott:- Amilyen az asszony, olyan a férj! És elmentek. A komoly Pjotr pedig azt mondta Irának:- Mégis milyen jó, hogy te ilyen kis ostobácska bolond vagy! Olyan könnyen lóvá lehet tenni téged, mint egy kisgyereket! És még jó, hogy én tettelek lóvá, és nem egy kalandor, és most én vagyok a férjed, és nem egy szélhámos! És milyen jól alakult, mert már régóta szeretlek és senkinek sem engedlek át! Az együgyű hercegnő elcsodálkozott:- Te vagy a férjem? És mi van Vőlegénnyel?- Vőlegény Vőlegény maradt, a szamár pedig szamár, a férjed pedig - én vagyokÉs Ira elég gyorsan, azaz egy perc múlva megbékült ezzel. 112
