Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 9. szám - Viszockij, Vlagyimir: Az én Hamletem; A költőkhöz; Ballada a szerelemről; Ami még be sem ért, a gyümölcsre lesett; Búcsút mondtam az ügynek; Crnagoracok; Édeni almák (versek – Baka István fordításai)
Szétszaggattak, de én örülök, hisz azé az oroszlán- Része testemnek, kit megajándékoznék szívesen. Csoszorogva a padlón, talpam meg-megcsúszik a gyantán, A lépcsőn fölmegyek én, nem tudva, mi vár odafenn. Próféta itt? - lámpással sem leled, Mohamed, Zarathustra régen elment. Próféta nálunk senki sem lehet, De más országban se nagyon terem meg. Fecsegik odalent - nem is érthetem én, milyen okból Elinalt, csudajó, csak nyerhet az ügy, ha elszökött. Miközben a pókhálókat szaggatom ó ikonokról, Sietek, mert lovakat nyergeinek már a ház mögött. Az Istenorca tárult most elém, És fényes ajka bús szavakat ejtett: "A te hazád prófétákban szegény, De más hazákban se nagyon teremnek." A nyeregbe tapadtam, a lóhoz egész odanőve, Meg is ugrik a mén, s vele én szilajul robogok! Búcsút mondtam az ügynek, akármily igaz, nagy, örökre, A kék hegyeken túl vár még rám sokezernyi dolog. Futunk - alattunk búza dől, recseg, S hallom szavát a dúlt kalászfejeknek: "Próféta otthon senki sem lehet, De más országban se nagyon terem meg." Crnagoracok Sietve szájukhoz emelték Vízzel megtöltött markukat - Sietve ittak, ahogy éltek: Egy éltet harminc év alatt. Tisztelték azt, aki a földre Golyó-, tőrsebzetten esik, S magával ránt a sírgödörbe Két-három ellenséget is.
