Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 9. szám - Viszockij, Vlagyimir: Az én Hamletem; A költőkhöz; Ballada a szerelemről; Ami még be sem ért, a gyümölcsre lesett; Búcsút mondtam az ügynek; Crnagoracok; Édeni almák (versek – Baka István fordításai)
Vlagyimir Viszockij Az én Hamletem Vlagyimir Viszockij a negyvenes éveiben tragikus hirtelenséggel elhunyt énekes, költő, színész a moszkvai Taganka Színház Ljubimov által rendezett Hamlet előadása előtt ezt a versét szokta volt elmondani. Amit a versem elmondhat, kevés - Mindenre nincs is felhatalmazásom... Fogantam én, ahogy kell, bűnben és Vértől, lucsoktól szennyes nászi ágyon. Jól tudtam én, ha elrugaszkodom S feljebb jutok - a létem lenne zordabb. Kész voltam várni hát, amíg jogom, A vérszerinti, ültet fel a trónra. Jól tudtam én, hogy mindent megkapok, Nem vesztek, így a nyereség se csábít. Akikkel kardot koptattam s padot, Szolgáltak engem, mint a trónt apáik. Azt hittem, bármit elfecseghetek, Csak szórtam könnyedén a szót a szélbe. S a grófi, hercegi sihederek Hallgattak rám, mint banda a vezérre. Halálra rémítettünk minden őrt, Akár a himlő, terjedtünk a korban. Késhegyről ettem húst, s alig betört, Jóvérű paripákon lovagoltam. "Uralkodj!" - ezt mondják majd énnekem, E billoggal jelölt meg születésem. S éltem, lovak szagától részegen, Aztán a könyv ejtett rabul egészen. A fordítások 1988-ban készültek, Viszockij kéziratban lévő versei alapján. A fordító, Baka István hagyatékából közreadja: Baka Tünde. 81
