Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 9. szám - Lászlóffy Csaba: A Purgatórium ára; Kaszárnya-krónika; Napló; A homályos érzékenység versei*; A legenda hamuja (versek)
Lászlójfy Csaba A Purgatórium ára Mintha egy mélyről jött áramlás volna csak. Változtat-e rajtunk vajon, hogy mekkora darab Európa volt az, amelyet úgymond örököltünk? A múltbeli - : szüleim álmaiban, a génjeimben. Hannibál egy meséskönyvben látott, mókás elefánton egyensúlyoz felém; Róma egy vörösvéres palást; Oresztész pedig, bozontos ifjú üstökével, saját családja ellen tör. (Dante bolyongásait még hosszú ideig homály takarta eszmélő elmém elől: mit is kezdhetne a megszállott, a mai napig, látomásaival a politikusok zöldposztó- mezején ? Mikor még a halász is ravasz horogra fűzi - s nem villogtatja kardhegyen - csalétkét; hogyan is meríthetne bárki is rozsdás sisakból mocskos kötélvégen tiszta kútvizet?!)... És hát Versailles!- még nem a végzetes, az annyi éven át eltitkolt szó előttem! - Mondhatni öreg fejjel vánszorogtam (ó, nem a francia kertművészet szabályai szerint letarolva látott, de sokszor lángokban álló vagi/ el- iiszkösödött erdők képzetével!) sodródtam nyesett parkjai felé, mint a kikoplaltatott bika. Ilyen együgyüen tupírozva csupán a mennyország vár hivalkodva valahol. Akkor már százszor inkább Platón állama. De mit kezdjek a mindenkori Köztársaság vaskalapos polgáraival. És mit tehetnek velem ők, ha nem tanulom meg az ócskavas- és autó-temetők tízparancsolatát - ha nem találják nálam, csak szellemem és nyelvem több ezer éves mentelmi jogát?... A gyík 3
