Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 7-8. szám - Körmendi Lajos: Ezredvégi kutyafa (Betegség és kutyafa; Kutyakomédia; Műtét, canis-cantus; Ebcsont beforr)

Műtét, canis-kantus

Budán ama kutyavásár

Csak egyszer volt, reménykedem.

Elaltatnak: testem tetem.

Lebegés, mi odaát vár.

Repül fekete komondor,

Nem érzem, hogy vágnak, baj van.

Kutyatejben, kutyavajban Füröszt álmom - lassan rombol.

Fölöttem már nyüszít az ég,

Üldöz egy nagy, vörös kuvasz.

Csahol puli, egy korcs nyuvaszt,

Szagot fogott a messzeség.

Canis-kántus áriázgat:

Canzonetta csak az élet,

Ebek-lmrmincadra érek.

Felébredek. Mi a frásznak?

A sorsom ver - kutyakorbács.

Fa rkas-énnel megjuhádzom,

Kutyus-természetet játszom.

Kutyabajhoz leszek tolmács.

Kutyagolok - kutyaházi.

A halált most még megúsztam,

Kutyaszorítóból csúsztam,

Lapos seggel - tiszta mázli.

Gyorsabban gyógyul az ember, ha megvan hozzá a kedély. Szerencsés vagyok, hiszem Omar el Arayad Skender-oglu mediterrán kedélye átsugárzott levelein, versein, a távbeszélőn folytatott beszélgetéseinken, állandó társam lett hát a derű. Még ő próbált lelket önteni belém, erőt adni, jókedvre deríteni, pedig hol volt az én rákom az ő betegségeitől? Hosszú-hosszú évek óta beteg, a Bechterew-kórtól kezdve az epekőig minden baj megtalálta, nagy műtéteken van túl, már alig tudott menni, hát a csípőjébe protézist ültettek mindkét oldalon, megoperálták a szívét, hogy csak az utóbbi néhány operációja közül említsek mutatóba egyet- egyet, s ez még mind nem elég, erősen romlott a szeme, s műtétje ellenére már csaknem megvakult. A versek írásakor is már szinte csak tapogatta egyik sort a másik alá. Mert verset továbbra is küldött, most például Karcag harsonájának nevez, aki pusztába bitangolt...

150