Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 1. szám - Dobozi Eszter: Kettőztető; Nyelvtan; Ismét (versek)
Dobozi Eszter Kettőztető „...értelmetlen minden óra, minden perc, amely megíratlan múli el." (]. A. jegyzeteiből) átszínezhető volna csak, átfesthető, mint táblaképeken a tér, a fény, a láz, le nem törölhető most már sosem az a túlzottan is korai lángolás, melyben ott az eperfa állt, az eperfa lombja, no meg a kútgém s a káva; az OdaFönn, mint feneketlenség, mint az odabenti mélység, sértetlenül, mi több, sebezhetetlenül feszült és egyszerre tündökölt, mint mikor valami vagy valaki lassún, célszerű izzásban ég el... szemmagasságban s kissé afölött zöld volt e tűz, és aranyba játszó; s mindezek alatt, között két kicsi zsámoly; két konyhaszék fölébe - mint rajzasztal fölé - két fejecske hajolt, s a nyak, a váll, két-két karocska, kezekben toll, mártogatott, s ecsetke járt, és ahogy szállt, ahogy repdezőn dolgoztak, vonások, hullámok, foltok futkostak föl-le, és széltől a szélig haránt vonuló sorokban is, egyszerre - kettőzött tükörben - ott volt: papír négyszögébe gyűrve lombnak lángolása, az éteri tűz, a zöld és arany, kifogyhatatlan áramokban a magas, a mély, a kék, 62
