Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 7-8. szám - Villányi László: Kecske-híd (Egon Schielel és a győri lány)

rosban, ráadásul én vagyok a kedvenc költője. Nem is volt kétségem afelől, kinek a nagymamája tartja kezében verseimet.

Egy év múltán, a Baross úton, a könyvesbolt előtt szinte beleütköztem a lányba. Néhány másodpercig álltunk csak, s aztán a köszönésnél nem futotta többre, talán az eső miatt sem. Ahogy távolodtam, arra gondoltam, ez a lány verseim okán mindent tud rólam, bizonyára azt is, hogy egykor újra meg újra megnéztem fényképét az érettségi tablón, a könyvesbolt kirakatában.

A versben megtörténhetett - ami a valóságban nem - hogy megállunk, s beszélni kezdek a lányhoz, akárha 1913-at írtunk volna, ami az ő szecessziós szépségéből következett, ezért találtam ki a kalapot, ekként kerülhetett „képbe" Schiele, aki miatt az eső jelzője a „keleti" lett, s vetült általa és az elmondott emlékek által a Baross útra a Kecske-híd.

133