Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 7-8. szám - Kukorelly Endre: Hazai szakaszok (Az ironikus tónus)
látod, ez az enyém is, mert én is csak magyar vagyok, mint te, kedves barátom, csak nem vagyok olyan kényelmes, ahogy te pedig nem vagy olyan szegény, mint én. Az ironikus tónus Ma Mi Ma Monakóba' jártam, s láttam 3 nőt l Bélában, ezt a rigmust Ma éjjel, egy viszonylag nem mély alvási fázisban álmodtam. Rögtön le is írtam a naptáram hátuljára. Félig-meddig biztos akkor is aludtam, ez meglátszik az írásomon, és reggel már nem emlékeztem a szövegre, csak arra, hogy valami volt, leírtam valamit az álmomból. Jónéhány évvel ezelőtt, a nyolcvanas évek végén, meglehetősen feszült helyzetben pár hétig leírtam az álmaim. Rendszeresen álmodtam, rendszeresen emlékeztem is rájuk. Fölébredtem és rögtön leírtam. Elég jó volt. Aztán valamiért abbahagytam, nyilván lustaságból. Versekkel sosem álmodok, soha nem álmodtam olyasmit, amit úgymond használni lehetett volna. Vagyis hát ha leírtam, akkor használtam is: ha leírom, használ, ez nagyjából így működik. Ezt a verset az Egy gyógynövény-kertből másoltam ki, a kötet második darabja. Rég nem volt a kezemben, furcsa valamit így nézni, az enyém, szívdarab, de hideg. Aztán egyből fölmelegszik, semmi vész, szerintem eléggé rendben is van, nem? Hazafias vers. Azt hiszem így kell hazafias költeményt írni. Olyasmi álomszerű ügy, de nem álmodtam, hanem az volt, hogy egyszer fölvittem egy német lányt a Hármashatár-hegyre panorámát mutatni, és akkor jutott eszembe: az jutott eszembe, hogy egy kényelmes meg egy szegény fölmennek a hegyre, és ha kényelmes és szegény, akkor legyen már a legkényelmesebb és a legszegényebb. Hogy fölrobbant a technika, azt olvastam v.hol. Harckocsit a határig, ezt nem magyarázom meg, lehet, hogy túl kényelmes vagyok hozzá. A többi némileg realizmus, étterem, az jó volna, mivel tűrhetően főznének ott a szakácsok, és viszonylag olcsón, legalább még az itthoni árakhoz képest, és lassanként kigyulladtak lent, tényleg, a villanykörték. A vége szép, tiszta hazafiság, alaposan sőt meglepően fölmegy, engem mindenképp meglep, úgy megy felfele, hogy közben megmarad a finomironikus tónus. Fölsétál a hazáért. (2001. február 5.) 125
