Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 7-8. szám - Buda Ferenc: Ki tudja? (Hóval jön húsvét)

Buda Ferenc Ki tudja? Ki tudja, hogyan készül a vers? Ki tudja; érdemes-é egyáltalán leírni, rögzíteni fogantatásának, kihordásának, világra jöttének egyes mozzanatait? (Amely moz­zanatok lehetnek ugyan - olykor, nagyritkán - mérföldkő-jelentőségűek is, ám legtöbbször csupán hangya-cipelte porszemek, madár-elejtette morzsák.) Egyébiránt is: annyira különbözők vagyunk s annyira különböznek egymástól az egyes művek még egyazon szerző esetében is, hogy a mások által is hasznosít­ható törvényszerűségek száma elenyészően kevés - nem szólva tartalmi ellent­mondásosságukról. (Belátom persze, hogy a haszonelvűség itt sem lehet elsődle­ges szempont.) De lássunk néhány látszólagos ellentmondást (magam inkább ellenpontozás­nak nevezném): írj lehetőleg napi rendszerességgel, de irtsad kímélet nélkül mindazt, ami nem odavaló. Tekinteted kifelé-befelé egyaránt nyitott legyen. Szellemi izomzatod tónusát egyidejűleg tartsd feszesen s lazán. És a többi. Látható, hogy már e követelmények mindegyike sem érvényesülhet bárkinél. A hogyan - nagyrészt alkat kérdése. Közhelyszerű példák: Petőfi - saját szavai! - „csapott egy verset". Vörösmarty gyötrődve, keservesen hozta világra a magáét. Csokonai építkezett, szerkesztett, szerelt. Mindhárom módszer nyomán születhetnek tisztes, „csinos" munkák, világraszóló remekmű­vek éppúgy, mint szerencsétlen tákolmányok. A végeredmény az alkotói tisztes­ségtől s természetesen a tálentumoktól függ. Amelyek gyarapíthatók, de herdál­hatok is. (Változatlan megőrzésük a herdálással egyenlő: lásd Jézus közismert példázatát.) A lényegről túl sokat a körülmények sem mondanak. Mert ugyan mit számít a végeredmény szempontjából, hogy egyik hajdani versemnek egy valóságos idő­járási rendellenesség volt a kiinduló pontja? Mára már megszokottá váltak az ef­félék, ám akkoriban: a hetvenes évek valamelyikének nagyhetében csodaszámba ment, hogy a hirtelen visszatérült tél hóval-faggyal ölte a már kinyílott barackvi­rágokat. Hóval jön húsvét - ennyit jegyeztem le a hírből. Évekig forgattam, rakos­gattam, ültettem s irtottam a sorokat, mígnem valami lett belőle. Ám az elkészült versnek már semmi köze az időjárásjelentéshez. Másról szól. Mert eleve nem er­99

Next

/
Thumbnails
Contents