Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 7-8. szám - Bertók László: Állunk a világ közepén (A valóság s a tény)
Berták László Állunk a világ közepén Elszalad ami esemény de úgy tesz mint aki marad kihordjuk az asztalokat s a folyosó is csupa fény állunk a világ közepén kisüthetünk akár a nap de üresek a poharak és ez is csak egy költemény van a valóság s van a tény a köztes űr a gondolat ordítozunk hát nagyokat aki hangos az a legény és senki sincsen a helyén csak a szótárban a szavak. A valóság s a tény ... van a valóság s van a tény - ugrott be, ajánlkozott vallomástételre a felkérő levél Szabó Lőrincet idéző hívószavára szinte azonnal ez a verssorom. Hirtelen azt sem tudtam, melyik versemből. Nyugi, nyugi, fontoskodtam, most és itt nem a tágabb értelemben vett, a nagybetűs, a „filozófiai" valóságról kell, kellene beszélni, hanem a konkrétról, ami elindította, mozgatta, megvalósulni - a való valóság részévé lenni - segítette őkéimét. Mi volt, mi lehetett az? Semmire sem emlékszem. Talán csak az érzésre, a hangulatra, a közérzetre valamelyest. Arra is úgy, hogy vissza- és előrefelé is turkálnom, ásnom, kutakodnom kell. A verset éppen tizennégy esztendeje, 1987. január 28-án írtam. Legalább is ezt a dátumot látom, kézzel írva a gépelt szöveg másodpéldányán. S ez áll abban a füzetben is, amelybe, mint az anyakönyvbe, beírom verseim születési idejét, s a későbbi sorsukra vonatkozó fontosabb történéseket (ha el nem felejtem). Csakhogy ezek a dátumok csupán a befejezések dátumai. Holott a fogamzástól a születésig napok, néha hetek, hónapok is eltelhetnek. S a valóság közben... Bi71
