Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 7-8. szám - Bogdán László: Üzenet úszó jégtáblára (A személyességről)
akkor is, amikor egyesek türelmetlenül javasolták, hogy a magyar írók testületileg lépjenek ki a román írószövetségből. Elmondta sok nyugdíjas s itt jelen nem is lévő társunk esetében amúgy sem dönthetünk, ráadásul az egésznek már nincs olyasfajta jelentősége, mint lett volna az elmúlt évtizedekben tekintve, hogy az írószövetség egyfelől haldoklik, másfelől átalakulóban van érdekvédelmi szervezetté... Később hozzászólásomban kitértem a Látó egyik emlékezetes különszámának körkérdésére, Láng Zsoltot idézve - nem volt jelen „mit esznek az erdélyi írók?" A parizelről fecsegtem valamit, mire Fodor úr elém csúsztatott egy cetlit, összetéveszthetetlen betűivel, „tehát te ilyen gazdag vagy Lacikám, Neked parizelre is telik?... " Sőt, mondottam, nádudvarira vagy szegedire, mivel ezeket „kulti válom"... Már akkor körvonalazódni kezdett bennem ez a vers, később, néhány hét múlva a Szent Anna tónál, a kitartó kánikulában - egyre forróbbak minálunk mostanában a nyarak, bizonyítva, hogy semmi sem olyan mint eddig, minden alakul, változik - láthattam egy öreg trombitást. Arcának ráncai között bújkált a könyörtelen idő, de ő semmivel sem törődve, kitartóan és lelkesen trombitálta a Silencionet. A papírlap fölé hajoló Fodor Sándor arca és az öreg trombitásé egymásra csúszott a képzeletemben. Akkor írtam le a címet, ami - ti. „üzenet úszó jégtáblára" - Fodor úr évek óta lankadatlan buzgalommal, kitartóan írott rovatának címe A hétben. (A 291-ik fragmentumnál tart, ha jól számoltam, ami bizonytalan, hebrencs életünkben maga a szilárd pont, ahonnan ugyan nem lehet kifordítani sarkaiból a kisvilágot, de rá lehet látni gondjaira és problémáira, amelyek osztódással szaporodnak és valamiképpen a szegénység körül forognak el...) A két erős kép: a papírlapra jegyezgető Fodor Sándor arca és a kitartóan trombitáló öregember képe összemosódott bennem, s akkor mintegy „révületben" leírtam a vers szövegét... Mit lehet még hozzátenni? A szeretetről, amit „ihletőim" iránt érzek, szemérmesen hallgatok. Erről talán amúgy is beszél a vers. 61
