Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 7-8. szám - Lászlóffy Aladár: A végtelen készenlét (A pokolban is egy malomban őrlünk)
Lászlóffy Aladár A végtelen készenlét Fellobbanni egy gyufaszálban, kráternyi emlékművet hagyván. Alázattal áfáihoz állva túltenni minden szorgos hangyán. Mindenki tunguz-meteornak indul egy belső program mentén. Jánosvitézként rózsát hordasz vagy érdemrendeket a mentén? Valaki aggódó hazádként, anya ki árván hagyott régen, Iluska dicséretként, vádként utánad néz egy faluvégen. Épp visznek malenkij robotra, deportált vonat vár a rámpán, ne halogasd hát más napokra, hogy mikor kezdődjék a kánkán. Mit megtehetnél ott, hiányzik ahol most szakadnak a partok. Almomban eltűnt énem fázik, de kiskabátban hazatartok. Megjött! -mondhatják majd legyintve. Roncs lett. Pár napja maradt hátra! ... Bár álmainkban sorakozzunk egy régen elhagyott határra. Bár álmainkban sorakozzunk még egyszer. Az is lehet érték. Névtelen parancsokat hordunk. Áldozatunkat sose kérték. Gondoljatok az ámulatra, amellyel mégis fogadnának, hogyha elestünk este hatra, és másnap mégis jönni látnak.
